110 éve született Wass Albert
A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom jelentős alakja Válaszúton látta meg a napvilágot 1908. január 8-án. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, azután a debreceni Mezőgazdasági Akadémia, majd a párizsi Sorbonne hallgatója volt. Pályakezdő verseskötetei 1928-ban (Virágteremtés) és 1930-ban (Fenyő a hegyeken) láttak napvilágot. Ezután egy időre szakított az irodalommal, a földdel viaskodott, a korszerűbb mezőgazdasági módszerekkel kísérletezett. 1934-ben azonban újból irodalmi sikert ért el: az Erdélyi Szépmíves Céh kiadta Farkasverem című regényét, amelyért Baumgarten-díjat kapott. Ezt követte több, a korabeli Erdély jelenével és regényes múltjával foglalkozó könyve: A titokzatos őzbak, A tizenhárom almafa.
A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján átlépve a nyugati határt, az emigrációt választotta. 1952-ig Németországban élt, majd nyugdíjaztatásáig Amerikában, a floridai egyetemen európai irodalmat és történelmet tanított. Ugyanakkor vezető szerepet töltött be a magyar szellemi emigráció életében, részt vett több lap (Ahogy lehet, Új Magyar Út, Magyar Könyvbarátok) szerkesztésében. Létrehozta és működtette az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet.
Az emigrációban is több könyve jelent meg Münchenben, Buenos Airesben, Torontóban. Közülük is kiemelkedik a Pásztortűz, Az átoksori kísérlet, az Elvásik a veres csillag, a Magyar örökségünk és a Szemtanúság című önéletrajzi írása. 1997. június 26-ai keltezéssel magyar állampolgársági bizonyítványt állítottak ki részére, amit kézbesítettek neki. 1998. február 17-én a floridai Astor-ban öngyilkosságot követett el. Kívánságának megfelelően hamvait a marosvécsi egykori Kemény-kastély kertjében hantolták el. 1999-ben – posztumusz – Magyar Örökség kitüntető címet kapott, 2003-ban – posztumusz – alternatív Kossuth-díjjal tüntették ki.
