1956 – In memoriam Pesti Srácok
Te, aki magyarul szólsz, magyarul élsz bárhol e világon, te, aki messzi utak évezredeit, szabad vágtatásokat, sztyeppén feldübbenő ősi táltosdalt, ave máriát és székely himnuszt, hazát, harcot, magyar bűnt és magyar átkot érlelsz itt a szmogos fellegek alatt, téged kérlek, állj meg egy pillanatra, s mondj el velünk egy fohászt…
Egy imádságot, egy Miatyánkot, egy cseppnyi emlék-emberséget értük, azokért, akik 1956-ban egy áruló világ béklyójában is nemet tudtak, nemet mertek mondani az ember és istentagadó, ateista, sátánista diktatúrának. Mondhatod ezt az imát halkan, magadban vagy akár hangosan, oly mindegy, csak magyarul mond értük és engedd meg, hogy az imádság időtlenségében az 1956-os hősök lelke, mint egy gyertyafény felvillanjon a Te lelkedben is, és talán mutasson utat neked, nekünk is, bárhol is legyél, bármilyen ketrec vagy béklyó fogságában élj…
Mert kell ez a fény nekünk ma is, talán soha nem kellett ilyen nagyon, mint most, amikor ugyanazok a sátáni erők fojtják jelenünket, akik ellen 1956-ban ők, a Pesti Srácok szembe mertek szállni… Isten lelke, a szabadság szerelme vezette őket, s lehet belehaltak, de szabaddá váltak és most már szabadok is maradnak mindörökké, az én lelkemben, a te lelkedben valamennyi magyar lelkében és valamennyi olyan ember lelkében, aki elmond értük egy fohászt és elmond minden olyan emberért egy imát, aki a szabadságáért nem fél szembeszállni a pokol seregeivel…
A történelem színpadán, ezeken a sátáni zsoldosokon gyakran változik a jelmez, de a céljuk mindig ugyanaz: elpusztítani a szabad emberi lelket, magát az emberi szabadságot, hiszen Istent csak a szabad ember látja, a lelkében szabad ember… S lássuk be, szükségünk van, nagyon is szükségünk van arra, hogy a Pesti Srácok szellemisége, vérben éledt, tűzben edzett hite és bátorsága ismét feltámadjon… hiszen még mindig és újra támadnak a Sötétség Seregei magyarra és nem magyarra egyáltalán… Nézz szét a világban, nézd meg modern bilincseid, nézd meg nyakadon a láncot, lelkeden a béklyót, hiteden a Sátán sebét… és szedd össze magad. Gondolj rájuk, akik nem féltek meghalni, hazájukért, házukért, lelkükért… Állj meg tehát egy percre te, aki magyarul szólsz, magyarul élsz bárhol e világon, te, aki messzi utak évezredeit, szabad vágtatásokat, sztyeppén feldübbenő táltosdalt, ave mariát és székely himnuszt, hazát, harcot, magyar bűnt és magyar átkot érlelsz itt a szmogos fellegek alatt, téged kérlek, állj meg egy pillanatra… és imádban kérd őket, az 1956 szabadságos lelkeit, hogy onnan a magos mennyországból segítsenek bennünket megmaradni és megmenteni a lelket, a hazát, a házat és a hitet… Legyen áldott emlékük és legyen áldás és erő mindazok lelkében, akik nem félnek ma sem hinni a szabadság szerelmében! Ámen!
Szőke Mária
