Szilágyi Ferenc Hubart:
Jöhetnek zord, deres telek
Ó mennyi, mennyi ihletett,
együtt megélt szent pillanat
rejtőzködik e rímvetett,
ritmusfoldozott ing alatt!
Sivár a szó elmondanom,
meddig szeretlek, és hogyan,
de mirtuszágba fon dalom,
s veled fonódom boldogan.
Megszállottként kerestelek,
és már el nem hagylak, nem én,
jöhetnek zord, deres telek
– a jégvirág tiéd, enyém –,
s szívet rajzol eres, meleg
kezed a vágy ablakszemén.
