Közügyek „elsőkézből” a mihályfalvi lakossági fórumon
A péntek esti lakossági fórumon a mihályfalviak ezúttal sem mutatattak túl nagy érdeklődést a közügyek iránt. A helyi önkormányzati alkalmazottakon, a tanácsosokon, illetve a vezető pártapparátuson kívül, mintegy tucatnyian mentek el meghallgatni Nyakó József polgármester hosszúra nyúlt éves beszámolóját, idei terveit, illetve a benyújtott pályázatok lajstromát.
A több mint félórás költségvetési adatdömping után (sokaknak az volt az érzésük, hogy jól kigondolt terelés és kifárasztós logika mentén haladtunk) a résztvevők vetítés formájában is végignézhették az elmúlt év „kislépésekben messzire” nevű összeállítást, majd a polgármester felvázolta a város idei infrastrukturális terveit is. Ezekben újabb négy utca mellett még mindig ott szerepel a Bethlen Gábor (Kopasz) utca aszfaltozása is, óvoda-, iskola- és napközi bővítés, használtautó-piac kialakítása, tizenöt utca kanalizálása, filagóriás térzene és egyéb szórakozási lehetőségek kiépítése a Bujanovics-féle parkban, sőt vitorlázási és csónakázási lehetőséget is lebegtettek a még itthon maradt és kiöregedett mihályfalviak szeme előtt, valahol a régi dihenesi strand környékén, ha jól értettük a helyszínt.
„Nagymamaház” is lesz a Gödör rendezvényház udvarán, a régi jégház fölött. Alatta sóházzal.
És háromgenerációs csoportképek készülnek majd a Hazaváró édesanya szobránál, mely alkalomra két generációt hazarendelünk külföldről, ahol éppen kenyérkeresői minőségben nyüvik magukat. Megtudtuk azt is, hogy Mihályfalván 1%-os a munkanélküliségi ráta (a városban alig vannak már fiatalok), és hogy az ARA cipőgyárban, ahonnan a megaláztatások, a rossz munkakörülmények és az alulfizetettség elől, aki élt és mozgott külföldre távozott, több mint kétszáz munkahely betöltetlen. Így még örülni is kéne, sőt minek ide konkurencia a német cégnek – jött le a polgármesteri beszámolóból. (Karsai Attila alpolgármester megszokott évértékelőjére már sor se került.)
A közvitának nevezett lakossági fórumon a „kívülállók” közül négyen-öten, ha szóhoz jutottak, ezekbe is nagyrészt belefojtatott a szó, főleg amikor kényelmetlenebb dolgokra kezdett terelődni a beszéd fonala a „meg kellett volna szabni, ki mennyit beszélhet” polgármesteri kijelentéssel. A reagálás viszont mindannyiszor „kimerítőre” sikeredett. Így a több órás „elsőkézből” való informálódás a kívülállók egy-egy kézlegyintésével ért véget.
Meghívottként jelen volt Balogh Ferenc, a borsi vízművek vezérigazgatója, Béres Attila, az AVE szemétszállítási vállalat területi igazgatója, az aradi ASA cég reprezentánsa, valamint, ha jól értettük, a kanalizálást végző cég képviselője.
A több órás „vívmányok” és tervek ismertetése után már nem jutott idő sem a minősíthetetlen ivóvíz, sem a szemétgazdálkodási gondok közvitájára (bár a szemétszállítást illetően nem is értettük, miért rendelték oda a területi igazgatót), mivel Nyakó, mint jól képzett pártaktivista a valós ügyekről mesterien siklatta át a figyelmet jelentéktelen, semmitmondó szóeregetésekre.
Az alig-hozzászólások és azok „terelgetése” a végén azt a látszatot keltette, a kommunikáció mégis úgy jó, ha egyoldalú. És főleg ne gondolkodjon, ne fontoskodjon senki, mert az akár ártalmas is lehet.
Sütő Éva
