A mézeskalács reneszánsza
Az emberek évszázadok óta formálnak jelképek alakjára a különböző tésztaféléket, elsősorban mézes süteményeket azzal a céllal, hogy a gondolat az üzenet ezen az úton is terjedjen. Európában a 16. századtól kezdve egyre gyakrabban formálták a mézes süteményt faragott faformák segítségével. A legszebb művészi faragott faformák a 16–18. században készültek Dél-Németországban, Ausztriában, Németalföldön, Svájcban, Olaszországban. Magyarország mézeskalács művészetére valamennyi terület hatott. Eleinte kolostorokban készítették a mézeskalácsot egyházi célokra, majd egyre több lett a világi tárgyú ábrázolás is.
Kis betekintés a hazai mézeskalács történetébe
A magyarországi mézeskalácsos céhek a 17. század elején német hatásra alakultak.
A mézes pogácsa szó 1554-ben, mézesbáb szavunk 1587-ben fordul elő először nyelvemlékeinkben. A 16. századi szakácskönyvek is sok adattal szolgálnak a mézeskalács készítéséről, említik az önálló mézeskalácsos mesterséget is. Debrecenben – az Alföld legnagyobb mézeskalácsos központjában – a mézeskalácsos céh csak 1713-ban alakult meg, ám bizonyos, hogy mézeskalácsosok már korábban is dolgoztak a cívisvárosban. A mézeskalácsos mesterek 80-100 kilométerre is eljártak a vásárokra és más helységek mestereitől tanulták meg a német eredetű szavakat.
Összegzésül elmondható, hogy a mézeskalácsosok Magyarországon már a 17. század elején a német vagy osztrák közvetítéssel behatoló nyugati hatás előtt is dolgoztak, csak a céhesedés indult meg német hatásra. A 16. század folyamán már dolgoztak Magyarországon mézeskalácsosok. A mesterségről a középkorból nincsenek biztos adatok. Ha a középkorban már ismert volt Magyarországon a mézeskalács készítése, azt vagy az Erdélybe betelepült szászok, vagy a nyugatról származó szerzetesrendek hozták magukkal. A 16–17. század előtti időben valószínűleg nem mesteremberek űzték a mézeskalács készítését, hanem háziiparosok. A mézeskalácsos mesterség 100 évvel ezelőtt hanyatlásnak indult. Sok mester a mézeskalács készítéséből már nem tudott megélni. Az évszázadokig virágzó mézeskalácsos mesterség hanyatlásának okát a cukorkagyártás és a cukrászat megjelenésében látták. A mézeskalácsosok figyelemmel kísérték a vásárlók igényeit, ezért maguk is igyekeztek megtanulni a hozzájuk legközelebb álló mesterséget, a cukrászatot.
Érmelléki kuriózum
Jakó Jolán érmihályfalvi óvónő Érkeserűben született, ahol ma is sok szép hagyományt őriznek a helybéliek. A szövés tudását nemzedékről nemzedékre testálják, van olyan család, ahol már a harmadik generáció is önállóan készíti a szebbnél szebb szőtteseket, nem is akárhogyan, de hagyományos szövőszéken. Ilyen gyökerekkel engedte útjára a szülőfalu, az útravalót pedig Partium-szerte kamatoztatja, sőt a határon túl is ismerik szépséges munkáit, mivel ő készíti a legdíszesebb, legmívesebb mézeskalácsot a régióban.
Jakó Jolánt tehát nemcsak a hivatása miatt szeretik és tisztelik Mihályfalván, de a művészien kivitelezett mézeskalács termékei miatt is. Néhány apró szakmai titokba bárkit beavat, de a recept, a mesterekhez hasonlóan nála is „titkos”.
A mézeskalács-karrier állomásairól érdeklődve megtudtuk, a mesterség alapjait 2009-ben a Kallós Zoltán Alapítványon keresztül, a Kolozs megyei Válaszúton sajátította el Radics László híres debreceni mézeskalácsostól. (Az alapítványt 1992-ben hívta életre Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, aki a szórványvidék mentoraként vált ismertté, és aki többek között számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója.)
Mikor hazajött, az oviban a kolléganőkkel, szülőkkel, gyerekekkel a karácsonyi ajándékozások idején egyre többet készíttettek és egy kicsit mindig szebbek lettek a szívecskék, egyéb figurák. Később, mint mondta, magyarországi képzésen is részt vett Vargáné Orbán Anikó cukrászmesternél, aki az Ékes-Édes Stúdió alapítója és vezetője is egyben, tortadíszítés és mézeskalács készítő oktató, nemzetközi díjas torta designer (Torta Oscar-díjas, ami a szakmában a legnagyobb elismerésnek számít).
„Szóval a Balaton menti Cserszegtomajon képeztem magam tovább a Vargáné Orbán Anikó által szervezett tanfolyamon, a 2013-ban és 2014-ben. Itt tökéletesítettem a mézeskalács készítéssel kapcsolatos szakmai tudásomat, amit azóta is igyekszem tökéletesíteni” – mondja az érmelléki mézeskalácsok tudora.
A Jakó Jolán mézese
A különböző tanfolyamokkal szerzett oklevél népi mesterségek oktatója minősítést is garantál az Érmellék mézeskalácsosának. Válaszúton a gyékényfonás a nemezelés, a gyöngyfűzés alapjait lehetett elsajátítani. A mézeskalács készítés került hozzá közelebb, bár eleinte gyöngyfűzéssel is foglalkozott, de az, mint mondta, igencsak igénybe veszi az ember szemét.
A mézeskalács bár nem cukrásztermék, mégis sikere van a gyermekek köreiben is, talán a míves külalakja miatt. Amúgy ehető is, természetesen.
Egyre inkább üzleti lehetőség is van benne, hisz igény van rá, és a környéken nemigen foglalkozik vele senki. Lassan eljön az idő, hogy akár ismét meg lehet lesz belőle élni.
„Debrecenben a cifra mézeskalácsnak volt hagyománya, amely a heti vásárok vásárfiát jelentette. Ezek általában egy cukorszirupos, úgynevezett »lédig« tésztából készültek. Én ilyet nem készítek, az általam készített mézeskalács magas méztartalmú tésztából készül. Ezért olyan finom és sokáig eláll. Ezt igazolják az óvodásaim, akikkel minden évben készítünk mézest, és imádják a mézeskalácsomat. Talán közülük kerül majd ki az utánpótlás is. Ami a díszítést illeti, ez már egy teljesen új technika, ezért is mondják szakmai körökben, hogy a mézeskalács reneszánszát éli, hagyományos mézeskalács tészta új, igényes köntösbe öltöztetve” – mondja a mézesek írója.
Regensburgtól Brüsszelig
A szép alkotások iránt növekvő érdeklődés tapasztalható. Többnyire nagyobb rendezvényeken keresettek, de célirányos megrendelések is érkeznek. Különböző eseményekre, alkalmakra rendelnek Jakó Jolántól mézeskalácsot, aki fontosnak tartja a népi mesterségek minél szélesebb körben való megismertetését, megszerettetését is. Ennek érdekében tanítványai szüleit is bevonja olykor egy kis kézműves foglalatosságba.
„Az elmúlt esztendőkben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács érmihályfalvi szervezete által évente megrendezett kézműves napokon mindig szívesen megosztom kicsikkel-nagyokkal a mesterség csínját-bínját. Az Érmelléki Gazdák Egyesülete által két alkalommal a budapesti Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron is népszerűsítettem a mézeskalácsot, mint érmelléki kuriózumot. Emellett a nagyváradi Szent László Napokon, a Szatmárnémeti Partiumi Magyar Napokon, a nagybányai Főtér Fesztiválon is ott vannak az alkotásaim. Ezelőtt három évvel Brüsszelbe, tavaly májusban a mézeskalács hazájába, a németországi Regensburgba vittem az érmelléki magyar terméket – mondja a mihályfalvi kézműves, aki tíz esztendő alatt szinte iparművészeti profizmussal bánik a mézes tésztával.
2013 óta a nagyváradi Szigligeti Színház is a Jakó Jolán mézeseivel ajándékozza meg a bérleteseit. A megrendelések száma egyre nő, hisz mi lehet szebb ajándék manapság, mint egy reneszánszát élő szépen díszített mézeskalács?
Sütő Éva / Reggeli Újság
