Fél évezredes harang az érmihályfalvi templomtoronyban

Fél évezredes harang az érmihályfalvi templomtoronyban

A harangot a kultikus szükség hozta létre, a bibliai idők hangjelzője, a kürtszó helyett.

A harangszó ősidők óta a gyülekezet hívogató és búcsúztató hangja, az embereket templomba szólítja és megadja a halottaknak a végtisztességet.

Harangot soha nem húznak meg ok nélkül. A harang az élet jele, még akkor is, ha temetésre hív. Egy település egy vagy két tornyában a harangokat a lakosság hangjuk után különbözteti meg. Számon tartja a kis harangot és a nagy harangot, mintha élő személyek volnának. Hírharang szól, mikor halott van a településen, van déli harangszó, templomba hívogató harang, úgy mondjuk: az elsőt húzzák, vagy a másodikat, vagy össze húzzák. A temetőben a lélekharang szól. De a harang nemcsak szól, hanem zendül, kondul, csendül, zeng, zúg, de ha sokat használják meghasadhat, és akkor újra kell önteni.

Régen, ha tűz ütött ki, vagy árvíz közeledett félreverték a harangot. Megszokott a déli harangszó, faluhelyen régen időjelző volt, nemcsak a delet, de a reggelt és az estét is jelezte, s a munka kezdetét és végét is.

Az érmihályfalvi református templom tornyában három harang lakik. Az 1925-ben öntött harang, melyet közönségesen Dani harangnak hívunk. Felirata: „Az érmihályfalvi ref. hívek 1925 Isten dicsőségére készíttették.”

Másik harangunk 1790-ből való. Felirata: „Fudit me Georgius Nagy de Felegyhazini Anno 1790″. Alól ez van:”A Nagy Nog Mihály Falvai Reformata Sz. Eklesia tulajdona maga költsége által öntette.”

Harmadik harangunk, az ország egyik legrégibb ép és használatban levő harangja 1491-ből való.

A harang legpontosabb leírása Bunyitay Vincétől származik 1884-ből. Idézem: „Ez egy egészen ép s mintegy nyolc mázsás harang. Dereka egészen sima, de mind fenn koronája alatt, mind lenn karimája felett gazdag feliratokban.

Koronája alatt nagy betűkkel ez áll: LUCAS, MARCUS, MATHEUS, JOHANNES TEMPORE MATHIAE VERES, MINISTRI HUIUS ECCLESIAE…a négy evangélista nevével kezdődik, utána jő a lelkész neve: Veres Mátyás, aki az egyháznak negyedik ismert lelkésze.

Karimája felett pedig ez olvasható: REGNANTE REGE LADISLAO CORONATIONIS EIUS ANNO SECUNDO, RIDELICET 1491. HOC OPUS FACTUM EST AD LAUDEM DEI ET BEATI GEORGII MARTYRIS PER MANUS EMERICI DE WARADINO. azaz: a király, II. Ulászló neve után következik a harang s az egyház védőszentje: Szent-György, s az utolsó helyen a harangöntő mester Imre neve, ki váradinak vallja magát.

E harang híven osztozik Mihályfalva lakosainak örömében, bújában, s a jámbor lakosok ma is olyan szívesen hallgatnak szavára, mint atyáik, kiket még búzaszentelőre, feltámadásra, vagy éjféli misére hívogatott.”- fejezi be Bunyitay a harangról írottakat.

Kovács Rozália / www.helytortenet.hupont.hu

Facebook
Érintő hírportál