Érköbölkút – Miket rejtenek az érmelléki régi templomok?

Érköbölkút – Miket rejtenek az érmelléki régi templomok?

„Isten hozta az érkezőt, béke a távozóval!” – áll a faragott kapuszerű táblán Köbölkút bejáratánál. A jövevény valószínűleg csak ritka madár ezen a tájon, de annál nagyobb megbecsülés az osztályrésze. Az Érmelléken mindenhol otthon érzi magát az emberfia, így a hepehupás dombra épült, különleges hangulatú falucskában is.

Amint a dombok beengednek a falu szívébe, az Érmellékre jellemző lélekmelengető panoráma tárul az érkező elé. A békés, múlt század közepét idéző halkléptű utak, békességes házak, szelíd mosolyú lakók, a helyre oly jellemző nyíltsággal üdvözölnek minden idelátogatót. Errefelé csendesebb idők járnak, mint kint a nagyvilágban. A dombra épült istenháza már messziről látja az idegent, aki szinte ösztönszerűen arra irányítja lépteit. Ezen a környéken már évek óta Czondi István lelkipásztor visel gondot a mintegy kilencszázas lélekszámú református gyülekezetre.

A régi Köbölkút régi lakói

A falu egykoron a Köbölkúti nemesek birtoka volt. Létezését először az 1200-as évek végén említik a krónikaírók. 1552-ben már huszonkét portája van. A 19. század végéig a Bónisoknak, a Dráveczkyeknek, az Ottlikoknak, a Rhédeyknek, a Vásárhelyieknek, Komáromyaknak, a Varjúknak voltak itt nagyobb birtokaik. A 20. század elején már csak a Bónis és a Varjú családnak voltak kiterjedt domíniumaik a falu határában. A reformációt követően 1604-ben már virágzó református egyházközségként szerepel a feljegyzésekben. Régi középkori templomát többször is felújították, tornya a feljegyzések szerint 1851-ben épült hozzá. Bónis Zsófiának és a mihályfalvi Bernáth Lászlónak 1768-ban született fia, Gedeon, feleségül vette Boronkay Anna Máriát, akivel 1790. május 12-én e falak között kötött házasságot.

Épített szószék, amely ma is kuriózum az Érmelléken

Csupa történelem

Czondi tiszteletes szerint a falu még mindig homogén magyar településnek számít, csak néhány román nemzetiségűt ismernek és mintegy kétszáz romát. Az egyetlen gond, hogy itt is fogy a lakosság, a kilátástalanság nagyúr. A föld jelenti itt is az egyetlen megélhetést, mint minden érmelléki faluban. A második világháború óta csak apad a falu lakossága. A történelem mindig tizedelte a helybélieket. Hol a koncentrációs táborok, hol a kényszermunkatáborok sarcolták a lakosságot. Most a gazdasági válság és a szociális politika. Jelenleg számos kiürült porta árválkodik a faluban – mondják a helybéliek. Ám Köbölkút igazi nemzeti értékeket rejt. Úgy konzerválta ezeket, hogy a mai napig is szolgál meglepetésekkel. A padozat helyett még mindig földes református templom falán ifj.

Ifj. Gyalókay Lajos emléktáblája a templom falán

Gyalókay Lajos emléktáblája áll, aki 1855-ben született Érköbölkúton, és aki a Bihar Megyei Régészeti és Történelmi Egylet alapító tagja és titkára volt. Azonos nevű édesapja (1825–1899) az 1848-as szabadságharcban szerzett századosi rangot magának. Egyike volt azoknak, akik a segesvári csatában még látták Petőfit.

A fegyverletétel után sokáig bujdosott, majd Köbölkúton gazdálkodott. Petőfivel kapcsolatos visszaemlékezéseit a Hazánk című lapban jelenteti meg 1897-ben. A feljegyzések szerint az 1848-as esztendő utolsó napjaiban a szabadságharc idején, az Országgyűlést áthelyezték Debrecenbe. Bónis Sámuel képviselőt azzal bízták meg, hogy a szentkoronát biztonságosan Debrecenbe szállítsa. Elővigyázatosságból azonban Szolnokról először Köbölkútra érkezett e nemzeti ereklye. Itt töltött egy éjszakát Bónis László kúriáján, ahol a pajtában el is ásták arra az éjszakára.

Bejegyzés  Sulyok István vizitációjáról

Egy régi templom ereklyéi

Oroszi Kálmán lelkipásztor, egyházmegyei levéltáros szerint Köbölkút két esperest is adott az idők folyamán az egyházmegyének: 1728–1732 között Gyöngyösi Árva Istvánt, valamint 1872–1880 között Pap Gábort. Bár az érmelléki egyházmegyéhez tartozó legöregebb templomaink eredeti vagy átépített formájukban az érábrányi (a 13.–14. századi premontrei kolostor romja), a micskei, az albisi, a tóti, a székelyhídi, a margittai, a vedresábrányi, a bályoki, az érbogyoszlói és az érsemjéni, a köbölkúti istenházát is már a 13. században templomos helyként említik a történetírók.

Özvegy Csapó Jánosné 1885-ban adományozta a templom javára.

Köbölkúton jártunkkor Czondi tiszteletes egy egyházi „aranykönyvet” mutatott, melyben igazi kuriózum számba menő feljegyzések voltak. A falu egyik uradalmi családjának tagja, Bónis Sára és férje, Czapp András például 1923-ban húsz ezer lejt adományozott a templom harangjára.

Egy 1926-os bejegyzés szerint „Sulyok István püspök úr kíséretével generális vizitációt tartott”. Egeresi Gábor gondnok pedig egy gyönyörű ónból készült kannát is mutat, amelyet özv. Csapó Jánosné 1885-ban adományozott a templom javára, ebben tartották az úrvacsorai bort.

Építtette Csónki Ferencz özvegye, Galambos Juliána

Egy régi szeptemberen

De van egy igazi történelmi bejegyzés is 1940. szeptember 7-i dátummal, mely így szól: „Az anyaországhoz visszacsatolás napja. A felszabadító sereg egy huszár díszszázada Bertalan Ottó alezredes vezetésével vonult be reggel 7 órakor 16 lovas legény vezetésével. Ott a falu apraja-nagyja. A piactéren várta a nép az érkezőket, kiket már előtte való egész napon ünnepi díszben várt. (…)”
A köbölkúti orgona előtt korabeli tábla hirdeti: „Csónki Ferencz özvegye, született Galambos Juliána asszony közösen szerzett, Istennek köszönt javaikból az 1905-ik évben” építették. A kazettás mennyezet, a boltíves üreges karzatmegoldás, valamint az egyedi téglaépítésű szószék igazi érdekessége a templomnak, valamint az egyházmegyének. Czondi István tisztában van azzal is, a lelkészi hivatal levéltára rengeteg ismeretlen adatot rejt mind e mai napig. A feledésbe merült dolgokat mindig a templomok őrzik legtovább.

Sütő Éva / Érmellék, szerelmem 2013 (részlet)

Facebook
Érintő hírportál