Húsvéthétfő – Öntöző hétfő – Locsolás
A húsvéti locsolás eredete részint a keresztelésre, részint arra a legendára utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, hogy gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték őket. A két világháború között vált általánossá a „szagos vízzel, rózsavízzel” való öntözés.
A locsolóversek sok változata ismert mind a mai napig, a mágikus jellegű szövegektől a félnépi rigmusokig.
Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája
Most jöttem Krisztus kicsi mezejéből
Az illatozó rózsák virágos kertjéből
Jézust feszítették nehéz keresztfára,
Onnan is levették, koporsóba tették.
De úgy akarta a mennyeknek Atyja,
Hogy az Ő szent testét onnan feltámassza.
Azt kívánom, most még sokáig éljenek,
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek!
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek!
(Főoldal: fotó – MTI – Balázs Attila)
