Szakrális romemlékeink: A belényesszentmiklósi toronyrom méltatlan sorsa
A Bihar-hegységhez tartozó Királyerdő déli aljában húzódó dombvidéken, a Fekete-Körös jobb partján fekszik Belényesszentmiklós község.
A Sebes- és Fekete-Körös menti hegyek a 11. században összefüggtek az Igafon/Igfan (kiejtve valószínűleg: Igyfan) erdő területével, amely Géza herceg, a későbbi I. Géza király (1074–77) kedvenc vadászterülete volt. A Belényesszentmiklós falu feletti lapos dombtetőn található, ma a bozótostól nehezen észrevehető, amúgy sem jelentős méretű, világi funkciójú épületromok minden bizonnyal a Géza, vagy apja, Béla által építtetett vadászkastélynak, illetve udvarháznak – Álmos herceg által később bővített – maradványai. Az I. Géza-kori udvarházhoz már egy kis kápolna is tartozott, mert ezt Álmos herceg már átépíttette a 12. század elején, miután az megrongálódott az 1091-es kun betörés során. Egy karzatot készítettek benne ekkor, így már templomként is használhatták.
Az udvarház és nyilván a templom is a 13. században a Borsák kezébe került, akik az udvarházat tovább bővítették, a templom helyén pedig kolostort emeltek.
A tatárjárás (1241–42) után a kolostor megszűnt, már csak annak templomát használták. Az udvarház a 13. század közepe táján pusztult el.
A Körös fölött 30 m magasan emelkedő Templomdombon 1971-ben, 1973-ban, 1976-ban, valamint 1981-1982-ben folytak régészeti ásatások. Megállapították, hogy a templom döngölt agyag- és kőalapokra épült, égetett téglából. A román stílusú templomtorony építésében több építési periódus különíthető el. Az első egy udvari kápolna, amely később karzattal bővült. Ezt követi egy kolostorépület, majd egy templom. Az itt álló kolostor megszűnése és templommá való átalakítása 1241–1260/1270 között történt.
Az egyházi épület és az udvarház – mint említettük – egymással szoros kapcsolatban állt. Ezt bizonyítja az is, hogy készítésükkor építéstechnikailag hasonló elemeket alkalmaztak. A feudális székhely és udvari kápolna (majd templom és kolostor) ezen érdekes együttesét a régészet már egy évszázada számon tartja. Az észak-déli irányú lapos dombhát közepén még napjainkban is már messziről feltűnik a középkori eredetű templomtorony, amelytől déli irányban, kb. 120 méterre találjuk a hercegi udvarház maradványait.
(Forrás: műemlék.hu)
(…) Sorakoznak a szilvafák a torony aljában és a gödrök, bennük gané, körbe pedig Árpád-kori cserép, tégla és mésztörmelék. Csak rá kell nagyítani a képekre. Hogy hol vannak, mit csinálnak érdekvédőink, élükön Szabó Ödön történésszel, nem is kérdés. Ha még a múltat sem képesek védeni… Nézzünk a toronyromra, a többségiek által felállított kerítésre, lelakatolt kapura. Sorsunk, jövőnk, kedves sorstársaim! (…)
(Fotók: Gábor Ferenc, Köröstárkány
(Romok – részlet –https://targafe.wordpress.com/2018/04/10/romok/)
