Tisztelt Polgármester Úr!
Engedje meg, hogy megosszam Önnel és az érmihályfalviakkal néhány gondolatomat, amelyek az „ünnepinek” nevezett kampánybeszéde olvasása után kívánkoznak ki belőlem. Túl azon, hogy a magam részéről kicsit visszásnak érzem már azt a tényt is, hogy a „másik életében” más rendszert szolgáló egyén bármiféle beszédet mond a nagybetűs SZABADSÁG-nak szentelt szobor elé állva, az már kifejezetten erős, hogy Ön nevezi magát az ’56-osok utódjának, unokájának. A múlt még mindig kísért. A beidegződések is a régieknek tűnnek. Most is iskolásokkal töltjük fel a pártrendezvénynek szánt teret, és a szabadság szobra előtt az egypártrendszert és az erősek igazát, egyedüli létjogosultságát hirdetjük. Érthetetlen számomra, hogyan beszélhetünk a szabadság szobra előtt a szólás- és véleményszabadság, a választás szabadsága ellen, mégpedig egy olyan szervezet nevében, amely valamikor maga is ezt a célt tűzte ki. Ne essen félreértés, én is vágyom az összefogást. De a feltétel nélkülit, a közösség érdekét szolgálót, nem pedig a fölényest, az elbizakodottat, az egyoldalút, a nyomásgyakorlót, a fenyegetőt, a régi/új oligar-chák érdekét szolgálót.
Kettős mércéjével a Polgármester Úr ejtőernyős idegeneknek nevezi azokat a valóban nem érmihályfalvi (amúgy érsemjéni és szalacsi) vendégeinket, akik „saját zászlajukkal” (egyik a nemzeti lobogó volt) álltak a szobor mellett, miközben erősen kampányol a vidékünkön gyökértelen, az Érmellék iránt eddig nem sok érdeklődést mutató új jelöltnek.
Ezúton is őszinte megbecsülésemről és felebaráti szeretetemről biztosítom Polgármester Urat, ígérem, én magam is önre fogok szavazni, ha minden eddigi kampányígéretét teljesíteni fogja. Azt kívánom, hogy „uralkodása” alatt Érmihályfalva ne váljon családi vállalkozássá, ne váljunk a közpénzből való pártkampányolás mintaterületévé (lásd. költségvetésből kifizetett kampányjátszótér), próbáljunk inkább választási időszakban is jó embert, jó magyart látni egymásban, és kívánom, hogy a versenyhelyzetet is viseljük méltósággal. Mert EZ a demokrácia lényege, s a többi a választók dolga.
Végezetül, a Polgármester Úrral ellentétben, azt kívánom, hogy ne ilyen és ehhez hasonló módon „ünnepeljünk”. Nemzeti ünnepeink szervezését itt, Érmihályfalván, bízzuk ezután is a civilekre, a városra és az egyházakra, és legyenek ezek a rendezvények befogadóak, nem pedig kirekesztőek. A velünk ünneplő „ejtőernyős idegeneket” pedig nevezzük egyszerűen csak vendégeknek.
Tisztelettel Szilágyi Ferenc elnök
Erdélyi Magyar Néppárt, Érmihályfalva
