Vihar előtti csend?
Egyáltalán nem titkolom, hogy az utóbbi pár nap eseményei és annak utózöngéi késztettek írásra, egész pontosan a bukaresti tüntetések és azok tűzzel-vassal történő eltiprása.
Első olvasatra bármennyire viccesnek is tűnik, azt mondják, demokráciában élünk… De a média többnyire azok kezében van, akik eleve hatalmon vannak. Így adódik, hogy aki nagyobb tömegeket tud manipulálni, lefizetni, az győz a választásokon. (Egyes országokban megvalósították, hogy a pártok saját zsebből korteskednek. Na ugye, hogy itt soha a büdös életben nem lehetne ezt kivitelezni?)
Amikor pedig kilóg a lóláb, és pár ezer ember összegyűl tüntetni – teljesen jogosan – egy korrupt rendszert támogató törvénymódosítás ellen, akkor a derék „honatyák” ahelyett, hogy ismét szépeket hazudnának, ahogyan ahhoz hozzászokhattunk, hogy befogjuk a következő választásokig, nem! Szétveretik a „csőcseléket” rohamrendőrökkel jó posztkommunistákhoz illően. Mert tévedés ne essék: ugyanaz a csürhe ül a trónon, amelyik Ceausescu idején, csak akkor egyedül őt kiáltották ki bűnbaknak, hogy a többiek mentsék a bőrüket, illetve átörökíthessék a „felhalmozott tudásukat” a jövő degenerációjának. A sortüzet pedig csak azért nem rendelték el, mert talán a nyugat rossz szemmel nézte volna. Hogy lázítani akarnám az olvasókat? Közel sem. Csupán az én szemléletemben az ilyen és ehhez hasonló eset közfelháborodás tárgya kéne legyen, de ha szépen, csendben lapítunk, mint nyuszika a fűben, mint ha mi se történt volna, akkor oda jutunk, hogy végképp azt tehetnek amit akarnak – tulajdonképpen a beleegyezésünkkel.
Egy költői kérdésem lenne csupán a tisztelt olvasóhoz: ha Önnek a munkahelyén megadatik az, hogy egy felelősebb beosztásba kerül, az nem azzal jár együtt, hogy ha hibát követ el nagyobb büntetés is társul hozzá? „Honatyáink” esetében ez fel sem merül, nekik mentelmi jogok járnak, ráadásul, ha valami „újdonság” felüti a fejét, amiért elítélhetik őket, akkor hoznak egy új törvényt, hogy ez még véletlenül se történhessen meg – holott milliók sorsáról döntenek.
Vérlázító, amit jártamban-keltemben olvasgattam az internet bugyraiban, hozzászólások formájában. A jóérzésű emberek terjesztették a hírt, hogy miféle visszásságok történnek ebben a szép országban, ugyanakkor olvasni lehet csitítgató kommentárokat is. Nem is tudom eldönteni melyik a nagyobb vétek, ha politikai indíttatásból teszi az illető, vagy ha önszántából. Szerencsém van olyanokat ismerni, akik megélték a forradalmat résztvevőként, nem csupán semleges bámészkodóként. Ezek között az emberek között két típust véltem felfedezni: van olyan, akit pár gumibotütés, törött borda, akár pár nap börtön még inkább feltüzelt, és van olyan, akit annyira megtört, hogy soha többé nem akar ilyesmiben részt venni.
Ehhez csak annyit fűznék, hogy az én telefonbeszélgetéseimet nagyjából 2006 óta lehallgatják, és jóleső érzéssel tölt el, hogy „veszélyt jelentek” egy ilyen semmirekellő rendszerre. Attól tartok a közeljövőben, ha továbbra is így alakulnak a dolgok, színt kell vallania mindenkinek, melyik oldalán kíván állni a barikádnak.
Kecskés Zoltán
