Egy régi, tanulságos jóslat a mai Nagyváradról
„A város nem fog a külterületek felé fejlődni, hisz annyi a beépítetlen terület és kert, hogy ott még a mostani lakosok számának ötszöröse is elférne, hiszen a jövő a magasabb házaké. Sok épületre lehetne több emeletet húzni, kényelmes lakásokat kialakítani a lakosok számára. Biharpüspöki felé, a közel hat kilométeres út mentén nagy terület van, amire egy egész városrész elfér.
A legnagyobb változásokon az utak mennek majd át, hiszen a főutakat kiszélesítik, középen virágos résszel és két oldalukon járdákkal látják el. A villamosforgalom a magasban, a főutak felett bonyolódik le, ez lesz a majdani magasvasút. Ezt fogják igénybe venni a szállítók is, magyarán ezen bonyolódik majd le a teherforgalom a velencei állomástól Észak-Őssiig. Az igazi teherpályaudvar ugyanis az Ősi állomás lesz majd. A Szent László tér felett nagy légikikötő lesz, amelyeken a városok között közlekedő gépeket fogadják és a postát is szállítják. A főutak mellett több emelet magas paloták állnak majd, melyeket függőhidak kötnek össze. Ezekre se sokáig lesz szükség, mert mindenki könnyen beszerezheti majd a kis egyszemélyes repülőjét, amivel oda biciklizhet ahova akar. A lapos tetejű házakon bárhol leszállhatnak, A házak tetején virágoskertek is lesznek, a magasabbak tetején mini leszállóhelyek és persze kávéházak, mozik, gőzfürdők, ami a modern embernek létszükséglet.
Sokak véleménye szerint a Körös az ezredfordulón már csak kis csermely lesz, ami nem valószínű, mert a jövőben a Jád és a Bisztra, a rájuk építendő víztárolók, erőművek miatt, amik villanyáramot termelnek majd a város számára, annyira felduzzaszthatóvá lesz, hogy hajózhatóvá válik. A folyó felett egy-két híd lesz a gyalogosok számára.
Természetes dolog, hogy mindent az elektromosság mozgat majd. Tökéletesedik a benzinmotor, modern járműveket építenek. Földalatti vasút a városban nem elképzelhető soha, ugyanis az altalaj nedves és ez lehetetlenné teszi az alagutak kiépítését. A telefonálás azonban hatalmas fejlődésen megy át. Annyira tökéletesedik, hogy minden ember a zsebében hordhatja a telefont, oda kapcsolhatja be, ahova óhajtja, mert mindenütt lesznek ilyen célra kapcsolótáblák.
A város köztisztasága az évezred utolsó éveiben is pénz kérdése lesz, de sok baj nem lesz vele. Mivel a lovakkal vontatott járművek lassanként eltűnnek, a verebek is kipusztulnak. Por sem lesz mert az utcák aszfaltosak és a locsológépek állandóan járják majd a várost, hogy kellemessé tegyék a levegőt. Mivel akkorára felismerik, hogy a szemét hatalmas érték, vegyi úton kivonják belőle azt ami értékes, vagy tüzelésre használják fel. Így a szemét már nem borítja a város utcáit. A temetők régi formájukban nem léteznek majd, hanem a krematóriumok mellett létesített múzeumokban tárolják majd a hamvakat tartalmazó urnákat, vagy otthon tartják a hozzátartozók.
A bihari hegyekben létesített vízi erőművek fogják ellátni a hatalmas város energiaszükségleteit. Az ott termelt áram 200 ezer voltos feszültséggel, izolált kábeleken jut el a villamosmű kapcsolótáblájáig. A régi üzem múzeum lesz, ahol belépőjegyet fizetnek majd, hogy a tárlóban megőrzött egy kilogrammnyi szenet láthassák. A sötétség eltűnik, minden nappali fényben fürdik, a villogó reklámok világítják meg az eget. Az elektromos automaták leváltják a háztartási alkalmazottakat. Az utcákat és tereket is fűteni fogják elektromos árammal, nem beszélve a lakásokról, intézményekről, úgyhogy a fatelepeknek és a füstös városrészeknek befellegzett. A város vízellátását a bihari hegyek jóízű forrásai biztosítják majd, a meleg vizet pedig külön vezetékeken küldik a városrészekbe. A magas építményeknek saját szivattyúrendszerük lesz, hogy a legfelső emeletekre is eljusson a hideg és meleg víz. A vízpazarlás megszűnik, mert elmés szerkezetek akadályozzák meg, hogy valaki többet fogyasszon, mint amennyire szüksége van. Nem lesznek ellenőrök sem, mert vízórák helyettesítik őket, melyek pénzbedobás ellenében szolgáltatják a vizet, a bedobott pénz ellenében. A csatornázás is megoldódik, mert a szennyvizet elvezetik hatalmas csöveken, a várostól távoli szennyvízfeldolgozó telepekre, ahol kivonják belőle a még értékes anyagokat.
A kevés számú autót is villamos áram hajtja, de nem is nagyon lesz rájuk szükség, mert a személyforgalom a levegőben bonyolódik majd. Rádió, távolbalátó készülék a jövő szórakozása.”
A fent leírtak 1927. december 22-én hangzottak el a városháza második emeletének egyik tágas irodájában, Kőszeghy József városi főmérnök hivatalában, ahol a főmérnök úron kívül jelen volt még és nyilatkozott Eichner Ernő, a köztisztasági üzem vezetője, valamint Szemes Antal, a villamosmű igazgatója, no persze ott volt még a Nagyvárad című napilap riportere, aki akkor J. S monogrammal írt alá, és akinek interjúját bátorkodott ma átnyújtani Önöknek:
Farkas László
