Visszakaphatnánk az évszakokat, Uram?
A napfénynek fontos szerep jutott az egészséges életvitelben, mivel nemcsak nyomelem- és vitamingeneráló hatása van, de mint tudjuk, az ember kedélyállapotát is meghatározza. Mérsékelt övi biológiai óránk úgy van kódolva, hogy már március elejétől sürget kifelé a szabadba, szántani-vetni, sétálni, mozogni, mert fogytán az energia, fogytán a lélekerő.
Ám idén már az emberi szervezet sem tudja hol tart, hiába adja a jelzéseket, hogy itt fáj, meg ott fáj, szédül a fej, feszülnek az idegszálak, roggyan a láb, komorodik a hangulat. A kívülről jövő elleningerek azt üzenik, télből a nyárba, nyárból a télbe lépünk, és ennek megfelelően kell erőszakot elkövetni a bioritmusunkon is.
A Sándorok, Józsefek zsebeit-zsákjait idén is hó szagú szél vallatta s emlékszem, az elkényszeredett virágvasárnapi barkára majdnem ráfagyott a szentelt víz.
Idén, Gyümölcsoltó Boldogasszony a csupasz ágak látványára érkezett és szinte apokaliptikus szelet küldött az Érmellékre. Utóbbi aprón, fagyosan, szinte metsző pengeként marta az arcot, a kézfejet, később pedig az utakon és a sáncokban felgyülemlett latyak és hólé formájában nehezítette a mindennapi életet. A fenyőfák üstökébe kapaszkodó démoni szél néha hetekig tombolt-tombol, és járja a világvégi hangulat táncát.
Mi jöhet még, ha már az időjárás, illetve a természet maga is összeesküdött az elárvult ember ellen?
Visszakaphatnánk az évszakokat, Uram? Mind a négyet, ha még lehetséges…
Sütő Éva
(Fotó: Szabó Szilveszter)
