A pánikbetegség leküzdhető
Érdemes akkor kezdeni a pánikroham leküzdését, amikor az ember nincs pánikrohamban, mert ha már tart a roham, akkor elég nehéz ezen gondolkodni és új módszereket kipróbálni a leküzdésére. Át kell tehát gondolnunk, hogy hogyan is alakul ki a roham, és előre begyakorolni, hogy mit lehet ilyenkor tenni.
A pánikroham kialakulása
A pánikroham az érzések és gondolatok egymásra hatásából alakulhat ki. A roham kétféleképp tudja előidézni magát:
1. Az ember érez valami számára szokatlant vagy ijesztőt, erről eszébe jutnak olyan gondolatok, hogy rosszul lesz, ettől elkezd valóban rosszul lenni, amitől még több olyan gondolata lesz, hogy rosszullét fenyegeti, amitől még rosszabbul lesz, és így tovább.
2. Eszébe jut, hogy akár rosszul is lehetne (vagy most rögtön, vagy egy későbbi helyzetben, amiben korábban már rosszul volt). Ettől elkezd gyorsabban dobogni a szíve, izzadni kezd, légszomja lesz, és innentől lásd az első pontot: felerősödnek azok a gondolatok, hogy no lám, tényleg rosszul leszek, ettől még rosszabbul lesz, és kész a pánikroham.
Nagyon fontos, hogy megkülönböztessük azt a két dolgot, ami itt szerepet játszik: az érzéseket és a gondolatokat. Az érzések teljesen normálisak, a gondolatok viszont hibásak és túlzóak.
Miért normálisak ezek az érzések? Azért, mert egyszerűen úgy működik a a testünk, hogy komolyabb ijedtség esetén ilyeneket kell éreznünk. Furcsán hangozhat, de a pánikrohammal járó érzések nemhogy betegséget jeleznének, hanem éppen is a test egészséges működését jelzik. A gyorsabb szívdobogás, a kapkodó légzés, a gyomortünetek, vagy az a beszűkült tudatállapot, ami sokaknak annyira ijesztő (olyan érzés, mintha nem teljesen lennének benne a világban) mind-mind az ijedségre adott helyénvaló válaszok. Annak az adrenalinnak a hatásai, ami lehetővé teszi, hogy a félelmetes helyzetből minél ügyesebben és gyorsabban el tudjunk menekülni. Ahogy ez a pánikbetegeknél be is válik, mert remekül el tudnak menekülni az ilyen helyzetekből.
Ami “nem normális” (nem szolgálja a jó életminőséget), az nem a tünetek, hanem azok a gondolatok, amik az ördögi kört kialakítják. Olyasmik, miszerint “most biztosan rosszul leszek”, vagy “én mindig rosszul vagyok abban a helyzetben”, vagy “ezek a tünetek egy szívroham/agyvérzés/ájulás jelei”.
Ezek a gondolatok nem tényszerűek, túláltalánosítóak, a valóságot eltorzítóak, egyszóval hamisak. A kognitív terápia azzal foglalkozik, hogy ezeknek a gondolatoknak a hamisságára világít rá, és megtanít a helyesebb gondolkodásra. De már a terápia előtt fontos tisztában lenni azzal, hogy ezek a gondolatok nem igazak. Például: a tünetek nem a szívroham tünetei. Vagy: ha valaki korábban rosszul volt egy helyzetben, abból egyáltalán nem következik, hogy legközelebb is rosszul lesz.
Mit lehet tenni pánikrohamban?
Ismét hangsúlyozom, hogy az alábbi módszert pánikrohamon kívül érdemes alaposan begyakorolni, mert a roham alatt nehéz lesz elkezdeni a gyakorlást.
A legegyszerűbb, de nagyon hatásos módszer egy olyan légzőgyakorlat, ahol a levegőt benntartjuk, és lassabban fújjuk ki, mint ahogy belélegeztünk. A pánikrohamra jellemző a kapkodó légzés, amivel sok szén-dioxidot fújunk ki, ez pedig fokozott szívdobogást, szédülést, izomremegést, szúrásszerű fájdalmakat okoz. A szándékosan lassított és benntartott légzés ezeket a hatásokat csökkenti.
Tehát: belégzés számolással (pl. 1, 2, 3, 4), utána benntartás számolással (1, 2, 3, 4), majd kilégzés: 1, 2, 3, 4, 5, 6. Ezek csak hozzávetőleges számok, mindenki csinálja olyan ütemben, ahogy kényelmesnek érzi, de minél lassabban, és a kilégzés lassabb legyen a belégzésénél. Érdemes hasi légzést végezni, amit a hasra tett kézzel ellenőrizhetünk. Ennek a gyakorlatnak már egy-két perc alatt jelentős nyugtató hatása van. A konkrét hatásán túl pedig azért is jó, mert a légzésre való koncentrálás eltereli a figyelmet azokról a hibás gondolatokról, amik a pánikrohamot életben tartják.
(panikbetegseg.org)
