„Amíg a lopott fára van igény, addig kínálat is lesz”
Mondja Nyakó József érmihályfalvi polgármester városgazdaként egy olyan városban, ahol a fatelepen egy fia tűzifa sincs sem most, sem pedig telente. Ha mégis kerül az erdészeti lerakatba, két-három nap alatt se híre-hamva nem marad. Vezessék be a gázt! – szólt a tavalyi aranyköpése, mikor a fiataloktól szinte teljességgel kiürült városban már csak a kisjövedelműek tengetik mindennapi életüket.
A megyei sajtó szerint a címbéli szavak azon az erdőgazdálkodási „fórumon” hangzottak el, ami senkit nem érdekelt, mivel volt már nem egy, nem két hasonló közvita az erdőmegőrzésről, ami tulajdonképpen arról szólt mindig, hogy a magángazdák erdeit maximum 30 hektárig az erdészet ingyen őrizné meg, de ez nem jogosítana fel egyetlen gazdát sem a kitermelésre. A saját erdejéből.
Ezzel csak a lopásoknak szeretnének gátat vetni, de arról sosem szól a fáma, hogy végül is a mihályfalviaknak honnan is kellene beszerezniük a téli tüzelőt, ha az önkormányzati erdőből is csak 600 köbmétert termelhetnek ki, ami a 731 listán várakozó ember közül idén is csak 120-nak elég, az is úgy, hogy az önkormányzati alkalmazottakat már teljességgel kizárták a vásárlási lehetőségből (vagy feliratkozhatnak a lista végére, aztán majd három év múlva kapnak ők is). A fa ára továbbra is 230 lej / köbméter.
Az erdészetnél érdeklődve a lakosság csak az irtásból származó fához juthat 250 lejért (értsd jól, 250 lejért, tehát drágább, mint az önkormányzati rönkfa) köbméterenként, maga az erdész Dânga Vasile tájékoztatott erről. Ehhez is úgy lehet hozzá jutni, hogy aki mondjuk 5 köbmétert szeretne vásárolni, az amúgy is drágább áron kínált suharcból, utánfutós traktorral és minimum négy szedőemberrel kell rohangálnia az irtási területen, így gyűjtve össze a maga kb. 5 köbméter fáját. A traktor és az utánfutó bérlése, illetve a szedőemberek napi díja, na meg a suharc ára mintegy 1800 lejt kóstálna minden kisnyugdíjból tengődő helybéli lakosnak, azaz ilyen módszerekkel űznek csúfot ma Érmihályfalván az emberekből, akiknek nincs gázfűtésük.
Azt is megtudtuk, hogy a Százholdon lévő magánfatelepről is be lehet szerezni a fát, de arra nincs igény, így nem is nagyon hoznak. Ugyanis 480 lej / tonna áron lehetne itt vásárolni bükkfát, kisebb mennyiségben cser- vagy gyertyánfát. Ezért a pénzért házhoz is szállítják, még a környékbeli településekre is. Viszont ezek a 40–50 cm vastagságúakra vágott fák olyan vizesek (szemtanúk szerint locsolják is serényen, hogy nyomják a súlyt, mert fura mód sosem száradnak ki), hogy még a fafűtéses kazánokba is alkalmatlan a tűzgyújtásra. A csúfságos áráról, meg a mennyiségről, aminek a súlyát a víz „garantálja”, nem is szólva.
Összegezve hozzátennénk még, hogy a polgármester tavaly arra buzdította a tüzelő nélkül maradt helybélieket, akik zömében kisjövedelműek, hogy vezessék be a gázt (csak a tervrajz, az engedélyek és a külső munkálatok 8000-12000 lej között mozognak). Mondja ezt ráadásnak az, aki egy fia tüzelő hiányában olyat ejt ki a száján, hogy „amíg a lopott fára van igény, addig kínálat is lesz”. Csak tudnánk, milyen egyéb valóságtól elrugaszkodott észrevételei és javaslatai vannak még városvezetőnek téli tüzelő hiányában. Mert amiket eddig olvastunk vagy hallottunk tőle, azokkal nem lehet befűteni a szobákat.
Sütő Éva
