Elviselhetetlen a mihályfalvi Agrotex szárítók zaja
Az elmúlt napokban többen is megkerestek az ANL- és a Dihenes városrészből, hogy mit tehetnének az elviselhetetlen zaj és pelyvafelhő ellen, ami az őszi betakarítás idején hetekig hónapokig ellehetetleníti a lakók életét, mivel sem aludni, sem szellőztetni nem tudják lakásaikat. Mi több, az udvarokon is mindent beborít a por és a pelyva, a személygépkocsikról nem is beszélve. Az önkormányzat azzal érvelt a dihenesi iskolában megtartott lakossági fórumon, hogy a városnak kell az Agrotex által fizetett adó. Vagyis magyarul az ott lakók vagy megszokják, vagy megszöknek.
Előzmények
2013-ban az áprilisi tanácsülésen az érmihályfalvi terményátvevő központ (az egykori Comcereal vagy ismertebb nevén Baza) belterületének eladása körül hosszabb vita alakult ki. A csődbe ment mezőgazdasági cég területén lévő épületeket a nagykárolyi illetőségű Agrotex vette meg. Utóbbinak egy 2,7 hektáros belterületet is eladott az önkormányzat, jóval a terület értéke alatti áron, azaz négyzetméterenkénti 3 euróért.
Ezzel szemben 2014 augusztusában az RMDSZ-frakció előterjesztett egy parcellavásárlási ügyet is (magánszemélyek tulajdona volt), amely akkor a frakció kétharmados hiánya miatt nem ment át a szavazáson. A szóban forgó parcella egy 1557 négyzetméteres zsombékos volt a Báthory István utca végében. Az ominózus réten a csatornázási munkák folytatásaként átemelő szivattyútelep létesítése volt a cél. A zsombékos hivatalosan felértékelt négyzetméterenkénti ára 3,5 euró volt. A tulajdonosokkal, akik között Oláh Sándor RMDSZ-es alelnök is ott szerepelt, 5,5 euróban egyezett ki az alkubizottság. A magas árkülönbözetet nem szavazta meg a Néppárt-frakció, így a határozat-tervezet visszakerült az alkubizottság asztalára, akinek egyik tagja akkor le is mondott (Karsai Attila), minden bizonnyal nem véletlenül. 2014 decemberében viszont a frissen felállított alkubizottság – Krizsán Csaba, Gheorghe Chiş, Gazsi Zsolt, Kovács Attila, Benkovits Angela, Ovidiu Indrie és Krizsán Zsolt – 4,45 euróban állapodott meg a tulajdonosokkal, vagyis ennyit fizettek ki egy város széli zsombékos területért, a mindössze 3 euróért eladott központi fekvésű beltelekkel szemben, amelyet a Agrotexnek szinte ajándékba adtak.
Aszfaltot a Malom utcára!
Évekig megyei sajtótéma volt a mihályfalvi Malom utca (az Agrotex és Nyakó József polgármester cége is itt működik), amelyet minden esztendőben a hóolvadás, illetve a hosszan tartó esőzés járhatatlanná tett. Semmi sem mozdult az ügyben, amíg meg nem jelent az új gabonafelvásárló, mely „felajánlotta” az önkormányzatnak (a helyi RMDSZ-hez közel álló egyesületen keresztül) az ominózus szakasz javítási költségeinek egy részét. Az aszfaltozás 519 ezer lejt kóstált, amelyben állítólag bennfoglaltatik az Agrotex cég 83 ezer lejes támogatása is (ezt az összeget a Pro Érmihályvalva Egyesület – Asociatia Pro Valea lui Mihai RMDSZ-es „háziegyesület” kapta, de valahogy úgy lett tálalva az adófizetők felé, hogy ezt az összeget egy vargabetűvel átutalták az önkormányzatnak, mivel az egyesület statutumában, láss csodát, nem szerepelt az aszfaltozás, mint lehetőség, de ezt addig „nem tudták” az egyesület illetékesei). Az aszfaltozást amúgy a megyei tanács pénzéből, meg a helyi költségvetésből fizették. A 83 ezer lej – cég- egyesület-önkormányzat majd apránként megint egyesület közötti – ide-oda utalgatása végül nem tudni hol állt meg, mert az ellenzék kérdéseire a tanácsüléseken sosem válaszolnak egyértelműen.
Ismét Agrotex
2018 februárjában még mindig az Agrotex volt a téma a tanácsülésen. A cég ezúttal műtrágya és vegyszer tárolására használható raktárak (platformok) megépítésére kérte az önkormányzat beleegyezését, amelyet a képviselői testület, annak ellenére, hogy a benyújtott dokumentáció minden követelménynek megfelelt, elutasított (az RMDSZ-es képviselők zöme hiányzott a gyűlésről). A megfelelést úgy kell érteni, hogy a tároló helyiségek nagyságát 600 négyzetméter alattira tervezték, így meg lehetett kerülni a katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU) engedélyezését.
Németh Elvira szociáldemokrata tanácsos egy olyan tiltakozási listát is felmutatott, amely a Hunyadi János utca több lakójának aláírását tartalmazta. A lakók tiltakozásukat fejezték ki a szóban forgó műtrágya és gyomirtó lerakat ellen, mondván, éppen elég elviselniük a kukoricatárolók és szárítók pelyváját, ami nyaranta beborítja az egész városrészt és szennyezi a levegőt. A sorozatos bejelentésekre kiérkező hatóságok vizsgálata idejére furcsamód mindig megszűnik a légszennyezés. Éppen elég kellemetlenséget jelent az ott lakók számára a “pelyvatakaró”, nem kívánnak még egy “időzített bombát” is tudni a Dihenes lakónegyed és az ANL-lakások mellé, hisz köztudott, mind az ammóniát tartalmazó műtrágya, mind a gyomirtó szerek veszélyesek, illetve mérgezőek, de történhet baleset is, ami akár katasztrófához is vezethet.
Voltak pro és kontra vélemények, a pártolók általában érdekeltek voltak az üzletben, mint mezőgazdászok (részvényesekként), ami egyébként kimeríti az összeférhetetlenséget és hatalmi befolyással való visszaélés fogalmát.
Pap Sándor néppártos önkormányzati képviselő felemlegette az Agrotex által a Pro Érmihályfalva Egyesület számlájára gyanús körülmények között átutalt 83 ezer lejt is, sőt azt is hogyan jutott a károlyi cég szinte bagópénzen az egykori Comcerealhoz tartozó 2,7 hektár belterülethez. Az ilyen összefüggések tükrében, az ellenzék februárban sem járult hozzá a cég újabb „helyzetbe hozásához”, annál is inkább, mivel hasonló lerakatokat a városon kívül szokás létrehozni, az Agrotexnek pedig az Újtanyán keresztül van erre lehetősége (a város Nagyvárad felőli bejáratánál).
Éjjel-nappal zúgnak a szárítók ventilátorai
Évek óta árad a panasz az önkormányzathoz, az érintett városrész lakóitól, hogy se éjjel, se nappal nem lehet pihenni a ventilátorok zúgásától. A dihenesi iskolában idén nyáron megtartott lakossági találkozóra kiméltóztattak szállni a városvezetőség mellett az Agrotex tótumfaktumai is, ahol nesze semmi fogd meg jól alapon szokás szerint elmondták a nagy semmit (a jelenlévők szerint). Majd amikor a hangulat paprikássá kezdett válni, kijelentették, hogy az egy ipari zóna (beékelve két városnegyed közé), így alaptalan az ott lakók felháborodása. Ám amikor az adók megszabásáról érdeklődtek a bátrabbak, akkor kiderült nem is ipari zóna az ipari zóna. Amúgy pedig az adófizető polgárnak a város fenntartásához való hozzájárulása semmi ahhoz képest, amit az Agrotex fizet.
Csakhogy a tisztelt elöljáróság és a gabonakereskedő cég nem számol a 61/1991 érvényben lévő törvénnyel (2014-es kiegészítéssel – Hivatalos Közlöny 2014. február 7.), amely kimondja: este 22 és reggel 8 óra, valamit délután 13–14 között minden rendzavaró és zajkeltő eszköz használata tilos. Nem számol sem a Büntető Törvénykönyv 371-es artikulusával, amely szerint ezek akár bűncselekménynek is minősülhetnek és pénzbírsággal, de akár 2 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetéssel is járhatnak. Az hogy három személy aláírását megkapták egy több hektáros cég működtetéséhez, több mint nevetséges érv a legalitáshoz. Íme a videó, ezt hallgatják éjjel nappal a környékem lakók: https://www.facebook.com/gabor.miki.3/videos/1850069348373646/
A városvezetőség pedig a vadászanekdotának megfelelően a „medvével tart”. Bár az előzmények és az érdekeltségek tükrében nem meglepő.
(A panaszosok név szerinti listája a szerkesztőségben)
Sütő Éva
