A táskahordozók
Mondhat bárki bármit, manapság a táskahordozó állás fizet a legjobban. Nem igényel sem különösebb végzettséget, sem szakképesítést. Aki erre adja a fejét, viszonylag rövid időn belül feltornázhatja magát a társadalmi ranglétrán. A táskahordozó ember egészen lentről indul, mint minden rendes karrierista. Kétrét járva, cipőfűző-felelősként kezdi. Nem lát, nem hall, nem nevet, nem lélegzik, csak mikor a főnök is azt teszi. Szó, ami szó, ez az időszak a leggerincpróbálóbb minden derék felegyenesedni vágyó humanoid számára.
A táskahordozó együtt él, együtt hal a főnökkel. Kezdetben, ha a felettes cipője nem cúgos, reggeltől estig a cipőfűzőn a szeme, ami nem könnyű feladat. Ez az állandó csúszómászó testhelyzet azonban előbb-utóbb megtermi gyümölcsét. Ha a pertlicsomózóban túlteng a buzgalom, és naponta ki is vikszolja a főnöki lábbelit, hamar lehet avanzsálni. Aki ma cipőfűző-felelős, abból holnap könnyen lehet táskahordozó. Onnan már csak egy lépés a jól tejelő állás, vagy akár az igazgatói kinevezés.
Mindig akad valami alárendelt osztályocska, cégecske, aminek a csúcsvezetését le lehet fejezni a főnök legfrissebb kegyeltje javára. Ám a táskahordozónak, ha megcsípte a jó állást, még nem ér véget az előző hivatala sem. Annál inkább résen kell lennie, hisz máris ott tüsténkedik a következő pertlikötő. Nem lehet leengedni, lazulás nulla.
A kinevezés után, mellékállásként is tovább kell vinni a főnöki táskát. Aki ezt is bevállalja, annak hosszú távon biztosított mindkét hivatal. Csak rugalmas gerinc kell hozzá, meg jó adag alkalmazkodókészség. Mindez csak szinkron és szimbiózis kérdése. Hogy a táskahordozóból avanzsált, mezőgazdász képesítéssel rendelkező főnöki ordonánc ért-e az informatikához, a finomműszerész a hidrológiához, a közgazdász a jogi tanácsadáshoz, kit érdekel?
Caligula is kinevezte a lovát szenátornak az ókori Rómában.
Sütő Éva
