„Tolnai Világlapját senki sem utánozhatja” – egy családi képes újság a múltból
Tolnai Világlapja címmel Friedmann Simon 1901-ben képes újságot jelentetett meg, amely a második világháború végéig hatalmas népszerűségnek örvendve folyamatosan működött. A monarchiabeli lapot nemcsak Budapesten ismerték. Négy évtizeden keresztül nem hiányozhatott az erdélyi polgári családok asztalairól sem.
Friedmann Simon lapalapító történetéhez hozzátartozik, hogy családja annyira szegény volt, hogy apja, valamikor a 19. század végén útra tette szerencsét próbálni. Az egyetlen fiúgyermek, akit szülei nem tudtak eltartani, később megalapította az „újságok újságját”, a Tolnai Világlapját.
Ezt megelőzően a Tolnaira magyarosított Friedmann, a tárcaíró Bányai Elemér barátjának a következőképpen beszélt terveiről: „Egy képes újságot akarok indítani. Olyat, aminő Magyarországon még nincsen. A mostani szépirodalmi lapok közül egyikhez sem fog hasonlítani és nem is az ők olvasópublikumára pályázom. Hétről hétre olyan lapot adok majd előfizetőimnek, amely a hét eseményeit a lehető legváltozatosabb képekben ismerteti. (…) Gondom lesz arra, hogy a női publikum megtalálja lapomban és kiadványaimban a maga nélkülözhetetlen szükségleteit, sőt még a gyermekek is érdeklődve forgathassák. (…) Tolnai Világlapját senki sem utánozhatja. (…) Nekem az az ambícióm, hogy a legszegényebb ember is járathassa lapomat, ezért olyan olcsóra szabtam az árát, aminél olcsóbban sehol a világon képes újságot nem adnak”.
Kordokumentum
Ennek köszönhetően a Tolnai Világlapja óriási népszerűségre tett szert. A századforduló békés hangulatától, a két világháború borzalmain keresztül folyamatosan igényes tájékoztatást nyújtott nem csak az elit, nemcsak a polgári rétegnek, de a szegényebb családok számára is.
A lapban megjelent hírek, történetek a korhely magyar gróftól, a tisztes úri házakat kifosztó bűnözőkig, a gyermekgyilkos asszonyoktól az apa- és anyagyilkosokig, szerelemből életüknek önkezüleg véget vető hajadonokig, katonatisztekig, szerelmes kikapós asszonyoktól és férjektől az érdekházasságokig, mindenkiről szó esik.
Anekdotákat találni Kossuth Lajosról, Ferenc József császárról, de még Rózsa Sándorról is. Beszámol a budapesti vas- és fémmunkások 1904-es sztrájkjáról, képes tudósítást ad az 1910-es országgyűlés megalakulásáról, a császári család látogatásairól, az Erzsébet híd felavatásáról, Dankó Pista gyászmenetének útvonaláról, Roosevelt amerikai elnök magyarországi útjáról, és sok más közéleti és politikai történésről, amelyek által igazi kordokumentummá válik a lap. Kuriózum, hogy az 1910-es országgyűlés akkori érmelléki képviselője éppen Fráter Loránd volt, a híres-neves érsemjéni születésű nótás kapitány, akinek a fotográfiáját is láthatjuk az a lap hasábjain.
A bulváron és a heti történéseken túl szerepelnek benne nekrológok Jókairól, Emil Zoláról, Verne Gyuláról, különböző szociológiai tanulmányok Budapest társadalmi tagozódásáról, novellák, elbeszélések – Heltai Jenő, Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Márai Sándor –, de urbanisztikai fejtegetéseket is tartalmaz a századfordulón is már pusztuló budai Tabánról.
A reklám mindig kelendő volt
A Tolnai Világlapja hirdetései és cégérszövegei igazi csemegét képeznek a 21. századi erőszakos, mindent a nézőre, olvasóra tukmáló reklámok hiteltelen szövegei mellett. Már ízes megfogalmazásuk, nyelvezetük miatt is érdemes elolvasni őket. Az Amorlin nevű kebel-krém reklámja minden század eleji lapszám oldalán feltűnik, ugyanúgy, mint az Eau de Florence arcápoló piperevízé, amelyet a budapesti drogériákon kívül a zágrábi, a temesvári, illetve az aradi kirendeltségekben is meg lehetett vásárolni.
Két korona hatvan fillérért már lehetett kézi mosógépet is kapni, amellyel állítólag két perc alatt 12–15 darab ruhát is tisztára lehetett mosni. Erről biztosították is a vásárlót a „ha nem válik be, visszaveszem” garanciával. Soványság ellen is volt megoldás: „szép, telt testalkat, csodálatra méltó mellek nyerhetőek a mi Büsteria keleti erőporunk által. (…) Hat-nyolc hét alatt körülbelül harminc font hízás garantált” – reklámozza Franz Steiner és Társa hygienikus intézete Berlinből. Az iszákosság már akkor is nagy keresztje volt a társadalomnak. Így a Coom-készítménnyel azt is „gyógyítani” lehetett, amelynek ára 10 koronába került és egyenesen Koppenhágából (Dánia) küldték szét szerte Európába a „még mielőtt az iszákos a törvényt sérti meg: mentsd meg őt, még mielőtt az alkohol az egészségét, munkakedvét s vagyonát teszi tönkre, vagy mielőtt a halál a megmentését lehetetlenné teszi” kísérőlevéllel.
A vég
A század első évtizedének varázslatos hangulata és világa azután egyre sötétebbre fordult. Ferencz Ferdinánd trónörökös szarajevói meggyilkolásával, 1914-től állandóvá válnak a hadi tudósítások a frontról. Az első világháborút követően egy újabb évtizedig ismét békésebb hírek, képek jelennek meg a lapban, egészen 1932-ig, amikor Hitler, a németországi választások egyik esélyese fel nem tűnik egy címfotón.
És megint jönnek a háborús képek, tudósítások, egészen 1944-ig. A Tolnai Világlapja nem érhette meg a háború végét, mint ahogy a névadó Tolnai Simon sem, akit 1944. március 21-én tartóztattak le és deportáltak.
Valahol Zuglóban (Budapest egyik negyede) még ma is áll egy tisztes polgári porta, amelyikről mindenki tudja a környéken, hogy a Tolnai Simoné volt. 1944 végén Mauthausenben lelete halálát.
Sütő Éva
