A Tiszák ősi fészke Nagyváradon, a geszti Tisza-kastély és a geszti családi sírbolt…
A Tisza Kálmán-téri profán barokk építészeti stílust képviselő házat 1939-ben bontották le.
Dutka Ákos:
„Masszív, komoly, nyolc rideg, sima ablakával az utcára nézett. Roppant széles kapualja a Körös felé nyújtózkodó hatalmas telekre nyílt. A ház utcai homlokzata a maga dísztelenségében is egy vidéki udvarház méltóságával, földszintes helyzetéből is fölényesen, gőggel és daccal nézett farkasszemet a kir. tábla impozáns palotájával. Amint a tágas kapualj hatalmas udvarrá tágult, a gőgös városi ház megmutatta igazi arcát: mintha a geszti Tisza-kastély gazdasági majorságába jutottunk volna. Mintaszerű magtárak, gazdasági csűrök és istállók nyújtózkodtak le a Körösig. Púposra halmozott szénásszekerek fordultak be a széles kapun, s benn az udvaron angol dresszes, sárga csizmás lovászok és istállómesterek csutakolták fényesre a Tisza István versenyre készülő hátaslovait. Egy darab Geszt, egy darab Bihar-megye, amely beszökött a pakfong városba…”
Mikszáth Kálmán:
Tisza Kálmánné és a nagyváradi asszonyok
Vége már a poézisnek, az idealizmusnak. Óh azok az asszonyok. Az ember azt hinné, hogy ők gyöngédek, nemesek, hogy szívük olyan lágy, mint a gyermekeké, hogy csak szeretni, lelkesülni tudnak… S íme itt van a nagyváradi eset. Tisza Kálmánnét leszavazzák. Ugyanazok az asszonyok, akik kétszer segítették győzelemre az apáca-kérdésben; amely ebben a szituációban a liberalizmus kérdése.
Tisza Kálmánné határozottan egyike a legérdemesebbeknek Magyarország főúri asszonyai közt. »Egy igazi Tisza Kálmán női alakban« írja róla jellemzőleg nagyváradi levelezőnk. Sok jót tett életében, s mindezt föltűnési vágy nélkül, szinte ösztönszerűleg, azon egyszerűséggel, mely férjének is sajátja. S amellett szerény volt egész életében, s sohase vitte házának küszöbén túl azt a nimbuszt, mely a hatalmas miniszterelnök nevét körüllengte, hogy vele hiúságát legyezgesse. Egyetlen akciója a nagyváradi apáca-kérdés volt. Tiszáné igazi szónoki verve-vel és valóságos parlamenti higgadtsággal védette álláspontját. Győzött. Az apácák eltűntek. A közvélemény napirendre tért a dolog fölött. S íme, az apácák kezdenek visszatérni. Tiszáné megveretett a Bihar megyei nőegyletben. Kik szavazták le?
Azok, akik mellette szavaztak a múltkor. Talán az apácák lettek azóta liberálisok, vagy a nagyváradi asszonyok lettek ultramontánok? Vagy tán lement közéjük udvarolni Zichy Nándor, és bevette a szívöket? Nem, egyik se történt. Csak az történt, hogy Tisza Kálmánnénak a férje már nem miniszterelnök. Csak az történt, hogy ezek az asszonyok egészen úgy cselekedtek, mintha férfiak volnának. S hogy ezek a férfiak egészen úgy néznek ki, mint a mi mamelukjaink.
Forrás: Farkas László blogja
