Gyertyaszentelő Boldogasszony, a medvejóslat és a Pál-napi pacsirta éneke
Kevésbé ismert tény, hogy a gyertyaszentelő napjához (február 2.) fűződő medvejóslat eredetileg Pál napjához kapcsolódott (január 25.). Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből és meglátja az árnyékát, még visszasomfordál, mert annyi fagyos nap lesz még tavaszig, mint amennyi eltelt az esztendőből. A régi öregek Pál-forduláskor így fohászkodtak: inkább farkasordító hideg legyen, mint enyhe február végi nap, mert akkor, a tapasztalatok szerint, akár meg is számlálhatták a kivénhedt tél utolsó napjait.
A népi jövendölés szerint legalább ennyire fontos szerep jutott a pacsirtának is. Ha ezen a napon énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni. Valóban megesett már az Érmelléken, és az idős emberek közül még ma is emlékeznek rá, hogy március derekán, Sándor, József és Benedek napján majdnem ereszig ért a tavaszi hó, mert Pál-napkor megszólalt Móricz Zsigmond „égi madara”, azaz a pacsirta…
Sütő Éva
(Érmellék, szerelmem – 2013 – részlet)
