Máté Imre (Érmihályfalva, 1936. február 14. – Érmihályfalva, 1989. december 8.) ma lenne 83 éves. Életében, mint ahogyan az lenni szokott, nem kapta meg a neki járó elismerést, viszont 2011 decemberében szoborral adózott neki szülővárosa. Mivel életének egy szakaszában könyvtáros volt, ma a városi könyvtár viseli a nevét. Két versével emlékezünk a hányatott életű költőre.
Majd megpihensz
Hídon erről szerelem,
túl a hídon szerelem.
Töprengeni nem lehet,
vámolják a szíveket.
Rossz sorsodon nem hagyod
kacagni a patakot,
gyávák sírhattak bele,
színig azért van tele.
Úsztatják a múltakat,
úsztasd hát a múltadat!
Fejed felett nap ragyog,
pillangóznak holnapok,
eszterláncon gyerekek,
válaszd ki a gyereked.
Izmaid míg erősek,
ne járjanak előtted,
majd megpihensz valahol,
ha szemedig alkonyul.
Törvényesen
klasszikus város melyben jártam
a legmodernebb maskarában
bolondnak néztek vagy talán
tisztelték paraszt nyavalyám
barátok kik nyelvükre vettek
minden nőt tőlem elszerettek
s lett csalódottan feleségem
szeretőm kit megcsaltam régen
nem is tudom már mennyi vétket
cipelnek bennem az emlékek
(Főoldal: Pataki István költő, valamint Máté Imre unokahúga és családja)
