Tulipán-tér, Taps-köz, Köcsög utca
Olvasom, hogy a nagyváradi RMDSZ önkormányzati képviselői Szacsvay-teret szeretnének. Vagy Szacsvay-közt. Vagy valami ilyesmit. A lényeg, hogy az Ezredévi emléktéren álló Szacsvay Imrét ábrázoló szobor környékét nevezzék át.
Az ember fia csak áll és ámul. Rácsodálkozik arra, honnan veszi a bátorságot egy önkormányzati képviselő, hogy felülírja a váradi magyarok fejében és szívében élő köztér elnevezéseket? Az Ezredévi emléktér immár 120 esztendeje ekként él a helyi magyarság tudatában. Senki nem mond olyat, hogy megyek a Libertății-térre, még a legelvetemültebbek sem. Azt is tudja mindenki, hol és miért van szobra a forradalom és szabadságharc mártír jegyzőjének, Szacsvay Imrének. Az Ezredévi emléktéren, ami nem véletlenül viseli ezt a nevet, és ahol nem véletlenül áll az a szobor. A tér és a szobor kettőssége egy erős magyar sziget még 2019-ben is, az időközben román többségűvé vált városban. A tér elnevezése a magyar államiságot hordozza magában, a szobor pedig ennek az államiságnak a megvédéséért mártírhalált halt embernek állít emléket.
Ha a teret vagy egy részét átnevezzük, eléggé nagy zűrzavart fokozunk tovább. Hiszen az eredeti elnevezés az Ezredévi emléktér, a román név a Piața Libertății, a téren belül van már Marossy Anna sétány és a terv szerint lenne Szacsvay-tér, vagy köz. Ember legyen a talpán, aki ennyi név között eligazodik, főleg ha 21. századi fiatal az illető, akit amúgy se nagyon érdekel a dolog, és két mondat után unja az egészet.
Az igazi baj az, hogy a terület elnevezése körül kavart felhajtás valójában nem is erről szól. Reklám ez, amivel az RMDSZ azt akarja igazolni, hogy él és dolgozik. Pótcselekvés ez, amivel a helyi hatalomból kiesés miatti frusztrációt szeretnék kompenzálni, egyben kitűnő eszköz arra, hogy ismételten rámutassanak majd, mennyire gonosz és magyarellenes Bolojan, mert „nem engedi a Szacsvay-teret”.
Ha valóban a magyar hagyományok megőrzése lenne célja a kezdeményezésnek, akkor az eredeti, történelmi utcanevek és közterület elnevezések kihelyezését követelné az RMDSZ. Ezt viszont nem teszik, nem is tették az elmúlt évtizedekben sem, sőt ahol csak lehetett keresztbe tettek az EMI, majd pedig a Néppárt és váradi civilek ezt célzó kezdeményezéseinek. Nincs olyan ember Nagyváradon, aki ne emlékezne a Piros tó utca és a Galaktikus Gála szégyenletes botrányára. Egy hét fős önkormányzati frakció, és két évtized RMDSZ-es alpolgármesterei ennyit voltak képesek összehozni.
A legtöbb és a legjobb, amit az RMDSZ megtehet a nagyváradi magyar utcanevekkel, köztér elnevezésekkel, ha békén hagyja őket, és pestiesen szólva leszáll a témáról. Amihez nyúlnak ez ügyben, az úgyis csak ragacsos, nyúlós-nyálkás, tisztátalan, és hiteltelen lesz. Egyszóval: el a kezekkel az Ezredévi emléktértől, el a kezekkel történelmi utcaneveinktől, kedves tulipánosok. Nem a tieitek ugyanis, azokat őseink hagyták minden arra érdemes nagyváradi magyarra, megőrzésre, nem pedig kísérletezésre.
K. Szalárdi István
