A nem kívánt kampányfotók törvényességéről
Jó ideje figyelem már az RMDSZ EP- választási kampányának leszólítós, házak ajtaján kopogtatós, udvarokra betolakodós módszereit, majd látom képeken is a felettébb nyájas, széles vigyorú, magas lóról leszálló (de csak ilyenkor) politikust is, na meg az őket gardírozó helyi elöljárókat, akik szintén csak ilyenkor köszönnek, kezelnek le az érdes, kidolgozott kezű biciklis idős emberrel, aki valójában azt se tudja, mit akar tőle ez a sok öltönyös ember. Hisz eddig legtöbbje a süvegelését se fogadta az utcán.
Szóval figyelem az arcokat a fotókon, és látom, hogy Bihar megye szerte leginkább az egyszerű, idős falusi embereket keresik fel, akiknek még jelent valamit, ha az elegáns, szemüveges ember megveregeti a vállát, leereszkedően megkérdezi, hogy szolgál az egészsége, és megmondja neki hova kell pecsételnie.
Meg vagyok róla győződve, jól ki vannak válogatva ezek a fényképek, amelyek kampányanyagként kerülnek fel a párt közösségi oldalára. Még véletlenül se villan a vaku olyan helyen, ahol nem nyitnak nekik ajtót, nem állnak velük szóba az utcán, vagy csak a kapukon túlról kiabálják ki, hogy menjenek Isten hírével.
Az Érmelléken legutóbb több településről is érkeztek olyan hírek, hogy az emberek egyáltalán nem díjazzák, hogy kampányfotókon tűnik fel az arcuk, nem szívlelt politikusok társaságában. Érkeserűből és Mihályfalváról is kaptam ilyen kérdéseket, jogszerű-e valakit a saját udvarán vagy éppen a kapujában lefotózni és kampányfotóként használni egy pártoldalon.
Erre csak azt tudom javasolni, ha valaki nem akarja adni egy párt kampányához az arcát, az az eljárás, hogy eleve szól a fotósnak, hogy megtiltja a fotó felhasználását, vagy a pártoldal adminisztrátorát kéri meg, hogy vegye ki az ominózus fotót a kampányalbumból. Ha ezt nem teszi meg, a közösségi oldalon is (Facebook) lehet jelenteni a nem kívánt fotográfiát.
Ha netán ez sem működne, még mindig ott van az 1996/ 8. számú törvény 88–90. artikulusa, ami szabályozza ezt.
Sütő Éva
(fotók: RMDSZ Bihar Megye)
