Thália fényei – egy kis színház
SCAPIN – a kitaszított
A szatmárnémeti Harag György Társulat évadzáró előadásaként tekinthette meg a szatmári közönség Molière: Scapine című előadását, Bocsárdi László (meghívott vendég) rendezésében és Márkó Eszter (m. v.) kiváló főszereplésével. / A premier-előadás 2019. május 17.-én volt./
Márkó Eszter egyedi látásmódba helyezte Scapin eleve ellentmondásos alakját, a kicsit vézna, kicsit „nemtelen” figurára sikeredett, talán szándékosan „horpasztott”, mindent elintéző, más bűneit magára válllaló, „balhét elvivő” alakot, akit furfangjairól ismerünk/felismerünk a molièri környezetben.
A tragikomédia klasszikus elemeit, fordulatait jól használva és váltogatva a modern-meghökkentő színpadi beállításokkal egy minimál díszletben – ezáltal is növelve a feszültséget – , a rendező, Bocsárdi László / aki elismert név a hazai és külföldi színházi berkekben egyedi meglátásai, rá jellemző szcenáriói miatt -/ eléri, hogy a néző lassan ráismerjen az eredeti szándékra: eljutni a felismerésig, hogy önként vállalt vagy erőszakkal ránk aggatott maszkjaink, cselszövéseink és álszenteskedéseink mögött ott áll az a „valódi” álarc, melynek paradox létezése biztosítja számunkra, az egyén, Scapin számára is a túlélést.
Marad a kérdés: milyen áron?
A Molière-re jellemző bonyolult cselekményszövés itt is jelen van és a szereplők kellőképpen el is vesznek bennük. Egyedül Scapin halad groteszk módon az önmaga által választott, tragédiát sejtető „ egyenes” úton. A cselszövéseibe, furfangjaiba végül végzetesen belegabalyodó, másokat tisztázni igyekvő Scapint látjuk a második felvonás végén, Zampano módjára magába roskadva egy sarokban, egyedül, trombitáját fújva. Scapin a téboly határára sodródva magányosan, kitaszítottan, elutasítva, „élvezheti” ördögi észjárásának fanyar gyümölcseit. A sértett ego, a „majd én megmutatom”, „megbosszulom” attitűdökkel felvértezve végül csatát veszt másokkal és önmagával szemben egyaránt. Ott marad az ÉN egyedül, pőrén, tébolyultan.
Megemlíteném még Bodea – Gál Tibor alakítását /Argante, az egyik apa szerepében/, kissé Harpagon alakját idézte pár villanás erejéig.
Reméljük a következő évad is tartogat majd a szatmári magyar közönség számára hasonlóan nívós színházi élményeket.
Cs. Budaházi Emese, Szatmárnémeti
