Véget értek az Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napok Érmihályfalván
Hetedik alkalommal került sor az Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napokra Érmihályfalván, amelyet idén is az Érintő Egyesület szervezett, támogatta a Magyar Kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács érmelléki szervezete, valamint Érmihályfalva Önkormányzata.
A július 31. és augusztus 3. között megrendezett eseményen átlagosan naponta mintegy 150 gyermek és felnőtt buzgólkodott a foglalkozásokon (négy nap alatt mintegy hatszázan).
A négynapos rendezvényt dr. Szilágyi Ferenc, az Érintő Egyesület elnöke nyitotta meg. Az egyesületi elnök rövid üdvözlőbeszéde után Szilágyi Ferenc Hubart helyi képzőművész, költő és író foglalta össze a már hagyománnyá vált érmelléki rendezvény hasznosságát, célját.
Czeglédi Júlia, a helyi EMNT-iroda vezetője, aki évről évre a rendezvény főszervezője is egyben, köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a „szót” Balázs Borbálának, aki népdalcsokorral örvendeztette meg a hallgatóságot, és akit Balázs Eszter kísért citerán. A citeramuzsikát követően az albisi Nagy Zsófia is tőről metszett népdalokkal tette színesebbé a rendezvény megnyitóját.
Első nap törlőkendők szegésével voltak elfoglalva a „kézműves tanoncok”, majd, mint eddig minden esztendőben, Sárkány Szabolcs albisi kerámiamester igazgatta a formálható agyagra a gyermekkezeket, amelyek alatt egy kis “segítséggel” tányérkák, vázák, tálacskák öltöttek formát a gyermeksereg örömére.
Az idei kézműves napok újdonságaként régi használati tárgyakat is kiállítottak a szervezők, mi több egy sarkot is berendeztek régi szőttesekkel, kézimunkákkal.
A stelázsin évszázados konyhai eszközök sorakoztak, amelyeket egyenként Szilágyi Ferenc Hubart képzőművész, író mutatott be – a rézmozsártól elkezdődően, a hurkatöltőig, régi fakulacsig, különböző méretű szenes vasalókig – valamennyi konyhai kellék –, amelyeket a mai gyermekek már nem ismerhetnek. Még egy régi Singer varrógép is állt a stelázsi mellett, amelynek segítségével a múlt század folyamán sok viselő és báli ruha készülhetett a fürge asszonyi kezeknek köszönhetően.
Másnap is folytatódtak a foglalkozások, ezúttal a konyhai törlőkendők további kivarrására került sor, régi mondásokkal tarkítva a közepét, majd mézeskalácssütés, illetve díszítés, valamint a kendőtartó faanyagának alapszínfestése volt napirenden. A varrásnál a betűk előcsalogatásában tapasztalt kezű nagymamák és anyukák segítettek, a kendőtartók lakkozásában, csinosításában is hozzáértő kezek mutatták a munkamenetet, amelyet a nagyobbacska gyermekek hamar elsajátítottak és a kisebbeknek is szívesen segítettek ebbéli foglalatosságukban.
A mézeskalácssütés titkait idén is Jakó Jolán óvó nénitől lehetett „ellesni”, aki nagy igyekezettel próbálta átadni e hagyományos mesterség fortélyait a gyermekseregnek, akik serényen nyújtották, formázták a csillagocskákat, szívecskéket, majd sütötték szép fényesre, puhára.
S ha már hagyományőrző napok, hát vigadalom is volt bőven. Borbély Simon Andrea tanítványai perdültek táncra, amolyan igazi tőről metszett népi muzsikára, énekelve, kurjongatva, ahogy az egy igazi csizmaszárverőshöz, szoknyaforgatóshoz dukál, bár ezúttal csak amolyan kézművesekhez illő viselő ruhában ropták a csujogatóst, ráadást adva szombaton is, a záróünnepségen.
A rendezvény harmadnapján a törlőkendő-tartók, valamint a falra akasztható tányérok festése volt napirenden.
A tányérok szebbnél szebb mintázatai Kovács Éva helybéli üvegfestő irányítása alatt kaptak végső formát, majd kerültek szombaton a kiállító asztalra, a „tanoncok” nem kis büszkeségére.
Szombaton, a zárónapon a korongozásból származó agyagedényekre is felkerültek a népi jellegű mintázatok, majd kialakult a kiállítás színes standja is. Zárásképpen a négynapos munka kiértékelését Jakó Jolán végezte, majd kiosztásra kerültek az emléklapok is, megköszönve mindennemű segítséget, a temérdek háttérmunkát, a mesterek, képzőművészek közreműködését, a pedagógusok, szülők, nagyszülők segítését, felügyeletét.
Az Érintő Egyesület
