A határ melléki utazócsoportról és a határ menti mezőgazdasági együttműködésről szóló brüsszeli konferenciáról
A hét első napjaiban Tőkés László Magyarországon megválasztott erdélyi európai képviselő meghívására a határ mindkét oldaláról való, vegyes összetételű utazócsoport tett látogatást Brüsszelben, az Európai Parlamentben. A csoport tagjai között szerepeltek a Debreceni Egyetem (DE) agrártudományi karának vezető professzorai, valamint a karnak a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) működő kihelyezett tagozatán végzett szakemberek, továbbá a partiumi és erdélyi magyar gazdaszervezetek vezető képviselői.
A határ menti regionális, ezen belül is a mezőgazdasági együttműködés volt a témája annak a konferenciának, melyre hétfő délután az EP épületének Antall József-szárnyában került sor.
Megnyitó beszédében erdélyi képviselőnk Ady Endre szuggesztív metaforája értelmében a „magyar ugar” felvirágoztatásáról és gyümölcsözővé tételéről szólt – európai összefüggésben – a magyar élet minden viszonylatában. „Jelképes értelemben ez egy igazi »európai találkozó«, hiszen »a régiók Európájában« kerül sor reá – kifejezéseképpen annak, hogy határ menti magyar összetartozásunk szervesen beleilleszkedik a széles körű uniós együttműködés rendszerébe, a magyar uniót hirdetve az Európai Unióban” – mondotta.
Ezt követően Hannu Takkula finnországi európai parlamenti képviselő, a mezőgazdasági bizottság (AGRI) tagja köszöntötte a résztvevőket, rámutatva, hogy a skandináv államokban nagy múltja van a regionális gazdasági, mezőgazdasági együttműködésnek. Finnország, Svédország, Dánia, Norvégia és Izland részvételével 1962-ben alakult meg az Északi Tanács, amelynek egy mezőgazdasági szakbizottsága is működik. A térség államaiban olyan intézkedéseket vezettek be, melyek elősegítik a kisvállalkozók versenyképességét. Néhány szóban a Farmerek Északi Tanácsát is bemutatta, mely a területi fejlesztést és a mezőgazdaságot a fenntartható fejlődés követelményei szerint igyekszik koordinálni. A finn képviselő szerint a régióknak és a tagállamoknak együtt kell megtalálniuk a leghatékonyabb és a kölcsönösen kedvező megoldásokat.
Dr. Komlósi István professzor, a DE Mezőgazdaság-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Karának dékánja elmondta, hogy agrártudományi karukat a világ legjobb 200 mezőgazdasági felsőoktatási intézete között tartják számon. Az Észak-Alföld és a Partium régiók mezőgazdasági potenciáljáról szóló előadásában – egyebek mellett – annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a magyar mezőgazdaságnak az egyébként jól működő nyersanyag-előállítás mellett nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a termékfeldolgozásra. Emellett a nagy területeken végzett, extenzív földművelés térhódítását szorgalmazta. Komlósi István ezután meleg szavakkal méltatta a DE nagyváradi kihelyezett tagozatának tíz esztendővel ezelőtti megalakulását. A határ túlsó oldalán működő agrárképzés bemutatását Gáspár István, a szak egykori első évfolyamán végzett agrármérnök folytatta, aki örömmel tudatta, hogy utóbb a Partiumi-Debreceni Agrárklubot is létrehozták, ez a hallgatók és mezőgazdászok közötti határ menti együttműködést hivatott elősegíteni.
Dr. Pepó Péter professzor az Észak-Alföld és a Partium régiók agrárképzési és kutatási irányairól tartott előadást – egyebek mellett – bemutatva az Európai Unió leggazdagabb és legszegényebb régióit. Kiemelt fontosságúnak nevezte a vállalatok részvételét a kutatásokban, és szólt azokról a kutatásokról, melyek szerint egy igazán fejlett mezőgazdaság teremtheti meg a – partiumi, erdélyi – megmaradás gazdasági alapját.
Dr. Kátai János professzor a határ menti térség domborzati térképét, talajtani és geomorfológiai adottságait, a talajt veszélyeztető tényezőket, valamint megmentésének lehetőségeit mutatta be. A talaj egy olyan megújuló energia, amelynek megtartása a jövő záloga – mondta az előadó.
Dr. Szilágyi Ferenc a Partium Keresztény Egyetem tanára, a Partiumi Autonómiatanács elnöke az erdélyi/partiumi megmaradás és az agrárgazdálkodás összefüggéseiről tartott történelmi mélységű előadást. Az Érmellék egyik tartópillére a partiumi identitástudatnak – állapította meg, majd eme határon átnyúló kistérséget mutatta be: ez a terület valamikor borvidék volt (Debrecen borvidéke), nyolc kisváros határolja, kulturálisan mindig a református Debrecenhez, közigazgatásilag pedig Nagyváradhoz tartozott. A Csallóköz mellett a legnagyobb határ menti magyar tömb. Az előadó örömmel újságolta, hogy a PKE keretében nemrégen megalakították a Partiumi Területi Kutatások Intézetét, mely a határ menti térség identitásának a megerősítését és társadalmi-gazdasági fejlődését kívánja szolgálni.
Tiboldi László, a Csíkszéki Gazdák Egyesületének elnöke bemutatta szervezetének, valamint a Romániai Magyar Gazdák Maros megyei szervezetének tevékenységét. Mint elmondta, a kataszter elkészítésével, a felkészítők és képzések megszervezésével azt próbálják elősegíteni, hogy Székelyföldön is minél több tudatos gazda legyen, köztük sok fiatallal. Gazdaszervezeteik idén meghívást kaptak a Budapesten megtartott 77. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításra és Vásárra (OMÉK), melyen oroszhegyi pálinkájuk miniszteri különdíjban részesült.
Ezt követően Csomortányi István, az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezető elnöke bemutatta a kistáj problémáit. Szerinte az előnytelen birtokszerkezet, a tőkehiány és a rossz támogatáspolitika által okozott gondokat a bihari gazdakataszter kialakításával, a tudatos termelői hozzáállással, valamint az érmelléki márkanevek bevezetésével lehetne ellensúlyozni.
Szilágyi Gergely és Vincze Éva, a Hallgatói Önkormányzat képviselői, a Debreceni Egyetem doktori iskolájának hallgatói tartottak előadást a fiatalok szerepéről a mezőgazdasági ágazatokban, a nemzedékváltás esélyeiről, valamint a kormányzati támogatásnak köszönhető eredményekről.
A hozzászólások rendjén Pepó professzor az általa képviselt kar nevében felajánlotta, hogy az érmelléki gazdákat minden rendezvényükre meghívják és azokba bevonják.
Az előadók munkáját megköszönve Tőkés László örömmel jelentette be, hogy a Partiumi Keresztény Egyetemen a mezőgazdasági szak hazai akkreditálása útjára elindult. Remélhetőleg nem fognak ugyanolyan akadályokat gördíteni elé, miként a múltban – mondta.
Az európai parlamentről szóló délelőtti szemináriumon a látogatócsoport tagjait köszöntötte Milan Zver szlovéniai néppárti képviselő, aki Tőkés Lászlót egyrészt barátjának és harcostársának nevezte, ugyanakkor a parlament egyik „morális autoritásának”, akivel a kommunista múlt feltárása és a diktatúra bűntetteinek elítélése kérdésében azonos véleményen vannak. A szlovén képviselő kitért az országát sújtó válságra is, amelyet a menekültek Németországból és Ausztriából való visszaküldése, valamint a Horvátország irányából érkező újabb sokaság okoz. Szlovénia nem tudja kezelni az északról és délről jövő együttes nyomást, európai segítség és megoldás nélkül mély válságba juthat, mondotta.
Ezután Deli Andor délvidéki és Bocskor Andrea kárpátaljai képviselők üdvözölték a látogatócsoportot. Bár Tőkés Lászlóval együtt ők is a Fidesz-KDNP nemzeti listáján kaptak európai mandátumot, az ő országaik unión kívüli országok még, éppen ezért nagy jelentősége van annak, hogy a magyar érdek képviselete mellett – Szerbia, illetve Ukrajna állampolgáraiként – országaikat és az ezekben élő nemzeti közösségüket is reprezentálhatják. Tőkés László képviselőtársaival együtt európai szinten is híven jeleníti meg a külországokba szakadt magyar nemzetrészek határokat meghaladó egységét – domborodott ki az október 19-i brüsszeli szemináriumon.
Brüsszel, 2015. október 20.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
Határ menti mezőgazdasági együttműködés
Konferencia az Európai Parlamentben
Brüsszel, 2015. október 19.
Megnyitóbeszéd
Ahogyan mondani szokás: Ádámtól és Évától kezdve így van ez már, hogy a teremtett emberiség, más szóval a fiak, Káin és Ábel a legősibb „mesterséggel”, a mezőgazdálkodással foglalkoznak; elsőszülöttjük „földművelő”, öccse pedig „juhok pásztora”, vagyis állattenyésztő volt. Ezzel együtt hadd említsük meg azt is, hogy a szőlőművelést viszont Noé apánktól eredeztetjük.
A paradicsomkertből kiűzött, bűnös ember egy „elátkozott földön” volt kénytelen gazdálkodni, verítékes munkával keresni meg a kenyerét. Magunkra alkalmazva a bibliai őstörténeti képletet, nekünk az Ady Endre megfogalmazta „magyar ugaron” kell „a földnek gyümölcseit” megtermelnünk, a testvérgyilkosság ősbűnének átka alatt. Legfőbb hivatásunk és feladatunk az, hogy az isteni kegyelem segítségével és jóvoltából levessük magunkról a nyomasztó átok terhét, „ugart törjünk”, és végtére felvirágoztassuk és gyümölcsözővé tegyük „a magyar ugart”. Ebben az összefüggésben nem kérdés, hogy Káin önigazoló kérdésére mi legyen a válaszunk, mely tulajdonképpen benne foglaltatik a kérdésben: „Avagy őrizője vagyok-é az én atyámfiának?” (1Móz 4,9). Igen, határon innen és túl „őrizői”, testvérei, bajtársai és munkatársai vagyunk egymásnak. Egy vérből teremtett minket az Isten, és ez a hit és hitből fakadó szeretet kapcsol össze bennünket.
Ezekkel a bibliai gondolatokkal köszöntöm anyaországi és erdélyi-partiumi, közelebbről véve pedig Hajdú-Bihar és Bihar megyei, debreceni és nagyváradi vendégeinket, meghívottainkat és előadóinkat, akik a határ menti regionális együttműködés jegyében és keretében tesznek látogatást Brüsszelben, és vesznek részt mai konferenciánkon. Jelképes értelemben ez egy igazi „európai találkozó”, hiszen „a régiók Európájában” kerül sor reá – kifejezéseképpen annak, hogy határ menti magyar összetartozásunk szervesen beleilleszkedik a széles körű uniós együttműködés rendszerébe, a magyar uniót hirdetve az Európai Unióban. Ebben a szellemben köszöntöm tehát tanácskozásunk valamennyi résztvevőjét: otthonról és hazulról, odaátról és ideátról. Most, Európa és az Unió sokrétű válsága, ezen belül is a migránsválság időszakában a fenyegető viszálykodások és háborúskodások helyett sokkal inkább Európa nemzeteinek és régióinak a szoros összefogására, identitásának és értékeinek a védelmezésére, másfelől pedig határok által szétszabdalt magyarságunk testvéri szolidaritására van szükség – ha tetszik, éppenséggel Szabó Dezső mondása értelmében: „minden magyar felelős minden magyarért”, mint ahogyan egész Európa felelős egymásért.
Az európai regionális együttműködés keretében megvalósuló, több szintű magyar regionális együttműködés képezi tárgyát összejövetelünknek. Egyszerre beszélhetünk határ menti regionális összefogásról két térség (Észak-Alföld és Partium, azon belül az Érmellék), két megye (Hajdú-Bihar és Bihar), két megyei jogú városi önkormányzat (Debrecen és Nagyvárad) és két egyetem (Debreceni Egyetem és Partiumi Keresztény Egyetem) között – ezen viszonylatokban pedig mezőgazdasági, szakmai együttműködésről és a felsőoktatás terén fennálló kapcsolatokról. Mindez pedig a magyar–román szomszédsági és európai uniós kapcsolatok rendszerét gazdagítja. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a Fidesz-KDNP európai néppárti képviselete már összetételében is, a külhoni magyar képviselők befogadása által is a határokon átívelő nemzetegyesítésnek, valamint a határ menti regionális együttműködésnek ezt a hamisítatlan európai eszmeiségét jeleníti meg és sugározza.
Ady Endre sokkoló erejű metaforájának az érvényét kiterjesztve azt mondhatjuk, hogy manapság – negyed századdal a kommunizmus bukása után – a kelet- és közép-európai agrárium még mindig „ugaros”, igencsak lepusztult állapotban van. Az Európa 2020 elnevezésű stratégia alapvető célkitűzéseinek egyike viszont éppen az, hogy a hátrányos helyzetű régiókat, ezek között is legfőképpen a kelet- és közép-európai EU-tagországok legelmaradottabb térségeit fokozott mértékben fejlessze és az Unió országainak javához felzárkóztassa. A mi törekvéseinket is ez a cél és szándék vezérli.
Az egyetemi oktatás terén hasonló irányt szab meg az a négy éve elfogadott, az európai felsőoktatási rendszerek modernizációjáról szóló jelentés (2011/2294), mely – egyebek mellett kimondja, hogy: „a nyugati, illetve a közép- és kelet-európai felsőoktatási intézmények között továbbra is fennálló különbségeket valódi integrációs intézkedésekkel kell leküzdeni, bátorítva és támogatva ennek érdekében a felsőoktatási intézmények határokon átívelő együttműködését”. Ennek megfelelően meghagyja az Európai Bizottságnak, hogy „fogalmazzon meg stratégiát, és dolgozzon ki szakmai és pénzügyi cselekvési tervet e nagy regionális különbségek csökkentésére” (69. pont). Továbbá fontosnak tartja olyan magas színvonalú oktatás biztosítását valamennyi tagországban, hogy „a hallgatók mobilitási lehetőségeinek bővülése ne eredményezze az »agyelszívás« jelenségének súlyosbodását, amely néhány uniós tagállamban már valós társadalmi veszélyt jelent” (68. pont).
Magunkra alkalmazva az európai dokumentumok „üzenetét”, a mobilitás és a migráció jelenlegi viszonyai között, egész Kárpát-medencei térségünkben és szűkebben vett régióinkban egyaránt olyan fajta mezőgazdasági és felsőoktatási fejlesztésekre és együttműködésre kell törekednünk, melyek egészében véve elejét veszik a további leszakadásnak, sőt elősegítik, hogy egyre inkább magunkra találjunk és az egyesült Európához felzárkózzunk.
Tegnapelőtt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székelyföldi küldöttgyűlése példás formában mondta ki, hogy „mi nem vagyunk migránsok”: Erdély és a Kárpát-medence őshonos magyarságának nem az elvándorlás, hanem a szülőhazájában való megmaradás alapvető jogával kell élnie, és ehhez ragaszkodnia. A „nemzetek Európájának” akkor lehetünk igazi és hiteles polgárai, hogyha magyarságunkban éljük meg európaiságunkat, és nem „exportáljuk”, hanem odahaza oldjuk meg saját sorskérdéseinket.
Tőkés László
EP-képviselő
