Válságkezelés helyett értelmetlen politikai torzsalkodás az ismét egységes baloldal és a kormány között
A járványhelyzet ellenére is mozgalmas, egyben kiábrándító hetet tudhat maga mögött a román belpolitikai élet. Egyrészt folytatódik a válságkezelés címszó alatt elművelt kormányzati kapkodás, melynek lényege, hogy a számos bejelentés közepette a gyakorlatban továbbra sem lehet tudni, hogyan kívánja a kisebbségben kormányzó PNL a lefulladt gazdaságot újraindítani. Sovány vigasz – ismerve a PSD–ALDE tandem megelőző három éves kormányzati teljesítményét – csak az lehet, hogy egy Dăncilă-kaliberű kormányfővel Bukarest még ennyire sem volna képes működtetni az országot.
Másrészt – és a jövő szempontjából ez az aggasztóbb – valamennyi parlamenti párt, ideológiáktól, programtól, valamint nyelvi, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, újból igazolta: járvány és válság ide vagy oda, céljaik és módszereik változatlanok.
Az elmúlt héten két nemzetközi hitelminősítő, a Fitch és a Moody’s is az eddigi stabilról negatívra minősítette Románia állam-adósosztályzatának kilátását, mely miatt tovább drágulnak majd azok a hitelek, amelyekkel az országot lélegeztetőgépen tartják.
Ezzel együtt a hazatért diaszpóra-románság „jövedelem” nélkül maradt tömegei miatti szociális feszültségek is „látványosan” megmutatkoztak és nem egy cigánytelepen fizikai erőszakba is átcsaptak, egyúttal arra is rávilágítva, hogy az eddigi kormányok semmit sem tettek a cigányság felzárkóztatásáért.
Szintén az elmúlt héten jelentette be a munkaügyi minisztérium, hogy a felfüggesztett munkaszerződések száma átlépte az egymilliót (1.005.508 a kényszerszabadságolt), illetve, hogy közel negyed millió munkahely szűnt meg a válság kitörése óta (szám szerint 240.151). Az elbocsájtások elsöprő többsége a feldolgozóipart, a kiskereskedelmet és az idegenforgalmat érintették.
Ilyen körülmények között a parlamenti pártok viselkedése egyenesen botrányos. Miközben a helyzet lassan drámaivá válik, a leghevesebb bukaresti politikai viták tárgya továbbra sem a válságkezelés, hanem az önkormányzati választások megszervezésének mikéntje. Pontosabban, hogy ki szervezze azokat, a kormány, azaz a PNL, avagy a parlament, vagyis az újból összeállt nagycsapat, a PSD—ALDE–RMDSZ-szövetség, a visszasündörgő – a királycsináló szerepére aspiráló – Victor Ponta pártjával kiegészülve. A csütörtöki parlamenti ülésnap fő „eredménye”, hogy a kormány által sürgősségi rendeletben lefektetett választásszervezési szabályokat a régi-új szövetségesek alkotta masszív képviselői többség felülírta, így eddig példátlan módon, a voksolás szervezője nem a kormány, hanem a parlament – pontosabban annak az obskúrus pillanatnyi pártérdekek mentén esetlegesen összeálló többsége – lesz.
Beszédes adalék, hogy eközben képviselőinknek a rájuk bízott törvényalkotói munkára már régen nem jut idejük, emiatt a szenátus szintén csütörtökön szavazás nélkül, hallgatólagosan fogadott el hetvenkilenc (!) jogszabályt.
A magyar választók szempontjából sem mellékes feltennünk a kérdést: közösségünk számára miért jó az, hogy az RMDSZ továbbra is a (többek mellett az Úz-völgyi gyalázatért is felelős) PSD elsőszámú szövetségeseként működik?
Mennyivel hasznosabb volna, ha parlamenti jelenlétükkel nem csupán politikai befolyásuk megtartására, hanem kézzelfogható megoldásokra törekednének és alkupozícióikat a magyarság valós problémáinak orvoslására használnák. A MOGYE ügyében, szabad jelképhasználatunk, magyar vezetőink üldöztetésének, a közigazgatási és pénzügyi autonómiánk ügyében, évek óta egy helyben toporgunk, holott ez lenne elsődleges feladatuk.
Megállapítjuk, hogy közös állampolgári érdekünk az önkormányzati választások mihamarabbi és zökkenőmentes megszervezése, magyar érdek, hogy felkészült, becsületes és érvényes választói felhatalmazással rendelkező helyi vezetőink legyenek. Ugyanakkor közös érdekünk, hogy a bukaresti honatyák végre politikai hasznuk keresése helyett segítsék annak a kormánynak a munkáját, amelyet a válságkezelés feladatával szavazataikkal maguk bíztak meg.
Fájdalmas tény, hogy a jelenlegi vezetők nap nap után igazolják, képtelenek saját pillanatnyi pártérdekeiken felülemelkedni és néhány hetes távlaton túlmutató, közérdekű döntéseket hozni. Teszik ezt akkor, amikor már világosan látszik: a járvány okozta válság végérvényesen felszámolta az általunk eddig ismert gazdasági és világpolitikai viszonyokat, tehát ha valamikor, akkor most lenne szükség a távlatos és kreatív gondolkodásmódra.
Meggyőződésünk, hogy a sokszoros versenyhátrányban tartott erdélyi magyarság nem engedheti meg magának, hogy továbbra is a rákényszerített életellenes bukaresti politikai praktikák szabják meg létezésének kereteit. Az Erdélyi Magyar Szövetség feladata és küldetése, hogy a politikai alternatíva nélküli román többséghez képest közösségünk számára megnyissa a belső megújulás új korszakát.
Mezei János, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke
