A választók memóriája nem minden esetben rövid
Érmihályfalván most legtöbb szavazópolgár szeme a választási lehetőségeken van. Az elmúlt nyolc esztendő sikertelenségei után nem remél senki látványos csodát, de az új munkahelyek teremtése mindenképpen prioritást kell élvezzen. A jelenlegiektől hiába várták a helybéliek, hogy itthon tartsák a fiatalokat, az esélyek egyre fogytak és erről a városvezetők sajátos taktikázása tehet.
Köztudott, a cipőgyárak megmaradt részlegein még mindig éhbérért dolgoznak, így semmi nem motiválja a fiatalok itthon maradását Mihályfalván. Az elmúlt évtizedek választási kampányaiban mindannyiszor hangzatos munkahelyteremtések ígéretei dübörögtek még az utcákat járó kocsik hangszóróiból is. De ahogy teltek az évek, valahogy mindig ugyanazok a cipőgyárak maradtak, amelyeknek fura mód sehogy sem akart konkurenciájuk akadni. Az önkényeskedésig fajuló munkáltatói módszereik pedig Érmellék-szerte elhíresültek.
Ha visszatérünk az elmúlt nyolc esztendő első éveire, alig lépett hivatalba a részben ma is regnáló városvezetőség, máris rebesgetni kezdték, hogy bizonyos vállalatok területeket, csarnokokat bérelnének Mihályfalván, hogy munkahelyteremtő cégek érdeklődnek a hivatalnál a ki nem aknázott lehetőségek iránt.
Volt egy napkollektoros cég is, amely a Százhold negyedet nézte ki magának, és mintegy három hektár területet vett volna koncesszióba a várostól. Így a vállalkozásból legalább a helyi költségvetésnek lett volna haszna (a befizetett adó révén), nem pedig Bukarestnek, mint a cipőgyárak esetében. Hogy, hogy nem, ezek az ajánlatok sorra elmaradtak.
Annak ellenére, hogy az első mandátuma kezdetén Nyakó József polgármester úgy nyilatkozott, nem zárkóznak el semmilyen lehetőségtől, annál is inkább, mivel a helybéliek nemegyszer meggyanúsították a leköszönt városvezetőséget azzal, hogy ellenszolgáltatásért biztosították az ARA cipőgyár monopolhelyzetét a városban. S mivel az elmúlt nyolc esztendő alatt az említett cég monopolhelyzete nem változott, a környékbeli emberek úgy vélik, a „hagyományt” továbbvitték a jelenlegi vezetők is.
Annál is inkább, mivel a közelmúlt egyik tanácsülésén maga Nyakó ismerte el, hogy egy munkát ajánló új cég esetében önkényesen döntött, hogy az „nem való Mihályfalvára”.
Most a még itthon maradottaknak, illetve a bezárt cipőgyárakból kimaradt több száz embernek és azoknak „akik nem lusták reggel felkelni”, ajánl tíz munkahelyet az éppen épülő Profiban.
Mondhatni, „méltányos” kárpótlás…
Sütő Éva
