Országszerte teljes gőzzel dübörög a kampány. Már nem is minősítem a nívót, a korteseszközöket, amelyek szűkebb pátriánkban, az Érmelléken honosak, nem minősítem ki milyen szintre süllyed a gyalázkodásban, milyen verbális agresszióval próbálja érvényre juttatni igazát, és hányszor ajánlgatja elöljáró minőségében azt a bizonyos „nemesebbik” szervét a másik szekértábornak, sőt magáról megfeledkezve még a hivatalban is meg-meg emlékezik férfiassága eme „ékességéről” az ügyes-bajos dolgaikkal előálló polgárok füle hallatára, némelykor nekik címezve, azok nem kis megrökönyödésére.
Ez leginkább a kutyaszorítóban vergődő emberek stílusa, bár az igazság az, hogy az effajta trágárság már csak ronthat a státuszon, mintsem hozna valamit is a korteskonyhára.
De nem is erről akartam most szólni, inkább a választópolgárt egy másik oldalról ért tiszteletlenségről. Nevezetesen a kampányplakátokon szereplő szövegek hanyag helyesírásáról, hányavetiségéről, olcsó „neglizséjéről” szeretnék pár keresetlen szót ejteni, azokról a propagandaanyagokról, amelyeket nem átallnak a választók szeme elé tolni, szégyentelenül. A jelöltek neveiről nem is beszélve. Csak néhányat gyűjtöttem össze azok közül, amelyek éppen elém gördültek a Facebook közösségi oldalon.
Csak gyorsan, gyorsan utcára, Facebookra velük! Kicsire nem adunk!
A képekre kattintva nagyban is látható az a mérhetetlen hanyagság és tiszteletlenség, ami miatt helyettük is pirul az orcánk.
S. É.