Szavazzatok!
Menjünk szavazni, biztatnak bennünket, mert bátrak, erősek, mert nélkülük nincs magyar képviselet, és egyre csak folyik az olcsó, semmibe sem kerülő, ugyanannyi hozadékot is hozó ígéretözön. Fizetett prókátorok, haszonlesők és bamba csicskások szórják a bóvlit, a szemetet, váltják aranyat érő szavazatokra. Valahogy így csinálták ezt a konkvisztádorok is bennszülöttekkel. Ígértek a szerencsétleneknek minden szépet és jót, Isten-országát, meg üdvözülést, egy másik világba. Megfejelték néhány üveggyönggyel, színes ronggyal és megvolt a vásár. És adtak a hiszékenyek mindent, ami a legkedvesebb, legértékesebb volt számukra. Mire észbe kaptak már őket is eladták törzsfőnökeik. Busás hasznot hozó forgótőke, áru lettek. A lázadókat közös akarattal, összefogva, rafináltan megbélyegezték, felkötötték, eltiporták, hadd tanuljon belőle többség. Hogy békében folytatódjon a kufárkodás.
Valahogy ez folyik már 100 éve Erdélyben is, kedves sorstársaim! Modern törzsfőnökök adják, veszik, ámítják a népet, kommunista meg demokrata román kereskedőknek. Hogy mennyit ér egy szász, egy zsidó arról tudomást szereztünk, de, hogy egy magyarnak mennyi az ára, csak úgy tudnánk meg, ha politikusaink vagyonába kurkásznánk egy keveset. Mert az értünk, érdekünkben folytatott nagy harcban, küzdelemben, valahogy emberség, tisztesség, nem ragadt rájuk, annál több pénz! Meg is érdemlik a bukaresti lejeket, hiszen igazán eredményes román politikusok, minden román nemzeti elvárásnak megfelelnek. Ha nem így lenne, nem kapnának koncot és csontot. Egybe tartják a nyájat és vigyáznak, nehogy már tiszta legelőre tévedjen az istenadta birkája. Még azt is elintézték, hogy ha nem kapnák meg a kellő szavazatszámot, akkor is a parlamentbe maradjanak. Fontosak, szükségesek, nélkülözhetetlenek a legfontosabb román nemzeti cél eléréséhez, az erdélyi magyar közösség beolvasztásához.
Rabló kiáltott tolvajt, nemzetárulózott az, aki folyamatos árulásainak köszönheti anyagi jólétét, hiszen máskülönben éhen halna. Aki nem szavaz kufárjára, elárulójára, az nemzetáruló, jött meg az ukáz még az anyaországból is! Nyilván a kútfő, a szájbarágó csak bennszülött törzsi vezető lehetett.
Szavazni kell rájuk, kedves sorstársaim, értelmezhető, érthető, vagy sem! 100 éve mindig megmondják, kire kell nyomni a pecsétet, már megszokhattuk, hogy nem azt tesszük, ami helyes, hanem amit parancsolnak. Cserébe kis pénz, kis megtűrés, nagy nyalások. Már majdnem ősi, törzsi, bennszülött szokások. Mindent bele hát, nehogy már nemzetárulónak nyilvánítsanak! Inkább önkezeddel, megdicsőülten, arcodon fenséges mosollyal áldozz idegen istenek oltárán. Hányan áldozták már jövőjük Izsákját is, és nem szólt senki odafentről: ne tedd!
Szavaztak és szavazni fognak valódi nemzetárulókat, mint tették eddig is, maguknak és minden erdélyi magyarnak.
Gábor Ferenc, Köröstárkány
