Tőkés László ünnepi beszéde Szacsvay Imre mártír országgyűlési jegyző szobránál
Kegyelem néktek és békesség Istentől!
Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim! Kedves Testvéreim!
Az 1848. március 15-én kirobbant forradalom és az azt követő szabadságharc alapdokumentumaiként tartjuk számon a Nemzeti dalt és a tizenkét pontot. A forradalom és szabadságharc ars poeticája és kiáltványa. Büszkék vagyunk arra, hogy Petőfi Sándor mellett a márciusi ifjak társaságában ott találjuk Bihar megye olyan szülötteit, mint Irinyi János és Irinyi József, akik testvérek voltak, és akiknek döntő szerepük volt a 12 pont megfogalmazásában.
Lényegében alig tudja valaki, hogy ez a 12 pont tömör foglalata Kossuth Lajos 1848. március 3-ki országgyűlés periratának. Már önmagában ez az együttállás jól szemlélteti a nemzeti összefogást, amely azokban a napokban alakult ki Béccsel szemben és a magyarság érdekében.
A 12 pont egyikére térve: a jobbágyfelszabadítás, az úrbéri viszonyok megszüntetésének kimondása is egy ilyen összefogást, egységet létrehozó, majd az áprilisi törvényekbe foglalt intézkedés. Hiszen a 6. pontba foglalt közteherviselés keretében egyesítette a különféle osztályokat: a nemesi és a köznépi osztályokat. Ebből a szempontból korszakos jelentőségűnek nevezhetjük a jobbágyfelszabadítást. Benne ölt testet Petőfi Sándor lényegre törő kérdése: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!” A jobbágyok felszabadítása ráadásul a románokkal és más magyarországi nemzetiségekkel is közösséget teremtett. Ezt elfelejtik elmondani az ellenünk uszító román történészek, hogy a román jobbágyságot éppúgy felszabadította a forradalom, mint a magyart.
A 11. pontját idézném még a tizenkét pontnak, mely a politikai státusfoglyok szabadon bocsátásáról szól. Hátborzongató, szinte hihetetlen, hogy 173 évvel a forradalom kezdete után a demokratikusnak nevezett Romániában székely politikai foglyok börtönben sínylődnek. És mi a legfájdalmasabb?! Miközben megtartják díszbeszédeiket a Bukarestben bennünket képviselni hivatott küldötteink, ezenközben hallgatnak erről a kérdésről. Hallgatnak arról, hogy politikai foglyaink börtönben ülnek. Nem győzzük eléggé és elég sokszor kihangsúlyozni – ezt tettük Kolozsváron is legutóbbi nemzetközi sajtóértekezletünkön –, hogy szabadságot követelünk Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak! Azt követeljük és azt kívánjuk, hogy a bennünket képviselni hivatott politikusok ne legyenek szolgalelkűek. 1848. március 15-ének az üzenete ez: ha már nem kell kardot rántanunk és vérünket ontanunk, legalább ne legyünk szolgalelkűek ott, ahol élünk.
Szociológusok kimutatják, hogy ahol jobbágyrendszer uralkodott, még 100-150 év után is érződik a lakosság mentalitásában a jobbágyszemlélet. Például a székelyeknél a szabadság szemlélete és lelkülete tükröződik példás módon az egész Kárpát-medencében – hogy egy ellenpéldát mondjak. Nagyon fájdalmas, hogy magyarságunk mai napig magán hordozza az egykori jobbágyi szolgalelkűségnek a maradványait. Ezt nem ítélkezve, hanem féltő szeretettel mondom. A „merjünk kicsik lenni” szemléletével találkozunk ebben a tekintetben. És a jobbágyszemlélet a kisebbségi szemlélettel tetéződik. Nem elég, hogy hosszú évszázadokig nemzetünk nagyrésze jobbágysorban élt, a jobbágyok kenyerét ette, de mi ráadásul száz évvel ezelőtt kisebbségbe szakadtunk. Ez is elősegítette a mostani szolgalelkűségnek a kialakulását. Vegyünk példát azoktól, akik már 1854-ben életüket áldozták a marosvásárhelyi Postaréten azért, mert nem alkudtak, és újból mozgalmat szerveztek a szabadságért. Erről szólt a székely szabadság napja. Ne engedjük, hogy temesvári eszményeinket is megcsúfolják! Ne engedjünk a 48-ból, és ne engedjünk az 56-ból és a 89-ből! A mindenkori hatalom foglyai és jobbágyai se legyünk. Ne tekintsük magunkat kisebbségnek. Egy demokráciában egyenjogú polgároknak számítunk.
Sajnos Magyarországon is egy olyan ellenzéknek csúfolt politikai erő és erőcsoportok működnek, amelyek hajlamosak az európai „birodalmi törekvések” iránt is szolgalelkűen viszonyulni és feladni a magyar szabadságot, és hazájuk szuverenitása ellen képesek munkálkodni/ügyködni, úgy, ahogy a szovjet birodalom irányába tették. Európai téren is az igazodás, a behódolás veszélye fenyeget. Miképpen a kommunizmus idején is hajlamosak voltak behódolni az akkori politikai és társadalmi vezetők az idegen és a saját vérükből való hatalomnak.
Találóan fogalmazta meg Orbán Viktor miniszterelnök, hogy egyszerre kell felvenniük a harcot a vírussal és az ellenzékkel. Milyen más volt az ellenzék ezelőtt 173 évvel! Az az ellenzék, amelyik megfogalmazta többek között a 12 pontot. Azt kívánjuk, hogy bukaresti képviselőink is álljanak ki politikai foglyaink mellett! Álljanak ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemért! Azt szeretnék, hogy az RMDSZ elnöke ne fogjon „szerecsenmosdatásba” Klaus Iohannis esetében, hiszen ő éppen a szabadságunkban alázott meg és korlátozott bennünket. Azt várjuk el az Erdélyi Magyar Szövetség nevében Bukarestben politizáló képviselőktől, hogy ne haladjanak az árral. Ne engedjenek a kísértésnek vagy a nyomásnak, hanem álljanak ki a szabadság, az autonómia, a magyarság jogai mellett, méltó módon a márciusi ifjakhoz és szabadságharcos elődeinkhez.
Vesszen a zsarnokság, éljen a szabadság!
