Emlékezés és emlékeztetés a fekete március évfordulóján
A tragikus emlékű marosvásárhelyi fekete március 31. évfordulóján hadd idézzük az áldott emlékű Sütő András előszavát, amelyet Kincses Előd Marosvásárhely fekete márciusa című könyvének első kiadásához írt, 1990-ben: „A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom fő bűnösei nem ismeretlenek. Kilétük fölfedését egyelőre hatalmi székből tudják akadályozni. Nem sokáig. (…) az igazságot csak átmenetileg lehet meghamisítani. Ugyanezt mondhatjuk el a júniusi bukaresti bányászakcióról is. A forgatókönyv szinte azonos volt.”
A pogromban fél szemére megvakított erdélyi írónk szilárdan hitt az igazság erejében. Éppen ezért gondolni sem merte, hogy ama „nem sokáig” „átmeneti állapota” és az igazság orcátlan meghamisítása több mint három évtized után is tartani fog. Hogy a marosvásárhelyi véres események főkolomposai, úgymint Ion Iliescu volt államelnök, Ioan Judea ezredes és Ioan Scrieciu tábornok, a Nemzeti Megmentési Front egykori országos és Maros megyei vezetői busás nyugdíjaikat élvezve fogják megúszni ország-világ szeme láttára elkövetett gaztetteiket, ezenközben pedig a volt Securitate állományából verbuvált tetteseket futni hagyják, a nekik áldozatul esett magyarokat kollektív büntetéssel sújtják, a marosvásárhelyi ellenforradalmi diverzió vizsgálati dossziéját pedig végérvényesen ad acta teszik.
Sütő András még abban is bízott, hogy a bukaresti bányászjárás ügyében is igazságot fognak szolgáltatni. Vele együtt mi is azt remélhettük, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) felszólításának köszönhetően az ún. forradalmi dosszié is előbb-utóbb napirendre kerül, és az emberiség ellen 1989 decemberében elkövetett bűncselekmények elnyerik méltó „jutalmukat”.
Utóbb azonban azt kellett tapasztalnunk, hogy a közvetlen politikai befolyás alatt működő román igazságszolgáltatás továbbra is obstruálja az egykori ellenforradalmi események kivizsgálását, valamint az ezen ügyekben joggal elvárható igazság- és jóvátételt. A forradalom idején elkövetett tömeggyilkosságok, valamint az 1990 júniusában lezajlott bukaresti bányászjárás ügye a vádemelés megtörténte után újból elakadni látszik, a marosvásárhelyi „parasztjárás” ügyében azonban még a kivizsgálásnak sem adtak helyt, sőt a román nacionalista politikai érdekekkel cinkos összhangban az EJEB sem volt hajlandó napirendjére tűzni az égbekiáltó etnikai agressziót.
A tavalyi országos választások nyomán kialakult jelenkori politikai viszonyok között az új kormányzat nagy és halaszthatatlan adóssága a számbavett ellenforradalmi bűncselekmények ügyében teendő igazság- és jóvátétel. Évfordulója kapcsán ezek között is első helyre kívánkozik Marosvásárhely fekete márciusának a kivizsgálása, a tettesek felelősségre vonása és a pogrom áldozatainak kijáró jóvátétel.
Néhai Cseresznyés Pál kálváriája mementóként juttatja eszünkbe székely politikai foglyaink, Beke István és Szőcs Zoltán sanyarú sorsát. Miközben ők ártatlanul ülnek a börtönben, az RMDSZ magyar képviselői és tisztségviselői bukaresti bársonyszékeikben foglalnak helyet. Micsoda kirívó ellentmondás! A román demokratikus állam már csak társadalmunk adófizető és országépítő magyar polgárai iránti tiszteletből és megbecsülésből is tartozik azzal, hogy – egyebek mellett – igazságot tegyen Marosvásárhely fekete márciusa ügyében, mondvacsinált vádak alapján börtönbe vetett politikai foglyainkat pedig szabadon bocsássa.
Március 15-ike után rossz ómen, hogy a Kovászna megyei kormányhivatal tízezer lejes büntetést rótt ki a sepsiszentgyörgyi önkormányzatra az ünnepi magyar zászlók kitűzése miatt. Ezzel szemben örvendetes fejlemény, hogy megtörni látszik a jég, és Klaus Iohannis államelnök sok évi hallgatás után alkalmi üzenetével köszöntötte az erdélyi magyarságot nemzeti ünnepe alkalmából. Egy évvel ezelőtti magyarellenes uszítását követően gyökeres fordulatnak számít mostani megnyilatkozása, melyben „az emberi jogok és a kisebbségek védelmének alapkövéről” beszél. Florin Cȋțu miniszterelnök március 15-i üzenetével egybehangzóan ő is a magyarsággal közös „interetnikus harmónia megteremtésére” buzdít. Ez a hangváltás óvatos optimizmusra ad okot. Az RMDSZ – egyelőre – nélkülözhetetlen kormánytagsága szintén olyan kedvező körülmény, mely esélyt nyújt magyar ügyeink és követeléseink rendezésére.
Mindezt figyelembe véve, kedvező alkupozíciójának tudatában, az RMDSZ-nek határozott lépéseket kellene tennie a marosvásárhelyi fekete március ügyének megoldása, valamint székely politikai foglyaink felmentése és szabadon bocsátása érdekében. Eme partikuláris kérdések rendezésének alapjául viszont a több sebből vérző román igazságszolgáltatás reformja szolgálhatna, ami az egész romániai társadalom és demokrácia tartós válságának is az egyik kulcskérdése.
Románia uniós csatlakozása óta képtelen szabadulni az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (CVM) hatálya alól és befogadást nyerni a schengeni övezetbe. Nem véletlen, hogy a Cȋțu-kormány egyik legfőbb prioritásának tartja a CVM követelményeinek mihamarabbi teljesítését, ennek megfelelően pedig igazságszolgáltatási rendszerének a reformját, politikai függetlenségének, hatékonyságának és átláthatóságának a biztosítását. A kormány erre vonatkozó 2021. január 20-i memoranduma kapcsán Stelian-Cristian Ion igazságügy-miniszter kijelentette: „Eljött az ideje annak, hogy mindazt kijavítsuk, ami az utóbbi években elromlott, és az igazságszolgáltatást jó útra tereljük, a romániai jogállamiságot és demokráciát konszolidáljuk.” Nem kérdés, hogy a kisebbségi jogok védelme és biztosítása az európai jogállamiság és demokratikus értékrend szerves részét képezi. Éppen ezért itt a kellő alkalom, hogy a romániai magyarság jogfosztását, illetve jogellenes sérelmeit a román igazságszolgáltatás az európai együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében megszüntesse, illetve orvosolja. Az új kormánynak, ennek tagjaként pedig az RMDSZ-nek Európai Unió iránti elsőrendű kötelezettsége ennek megtétele. A hatalmi ágak szétválasztásának alapvető európai jogelve szerint egyszer s mindenkorra véget kell vetni annak a tarthatatlan állapotnak, melyben az igazságszolgáltatás a pártpolitika és a titkosszolgálatok alárendeltjeként és kiszolgálójaként működik. Ennek tekintetében is joggal várhatjuk el, hogy az Európai Unió hagyjon fel a kettős mérce alkalmazásával, és a román jogállamiság részeképpen követelje meg kisebbségi jogaink érvényesülését és tiszteletben tartását. Több millió aláírással alátámasztott kisebbségvédelmi és nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezéseinket is ennek megfelelően köteles elbírálnia – közölte Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
