És sírom, csak sírom…
Tavasz-oltárodon kelyhed
új illatú áldozatot hordoz.
És sírom, csak sírom a lepergő gyöngytisztulást,
én, az öngyilkos, a soha nem volt boldog.
Arasznyit tipegek Eléd,
mint őrült, ki saját fényétől fél
s lelked tengerébe merülve kiáltom
végzetem fájdalmát Feléd…
Nyíri Lajos (1950-2006), Érmihályfalva (Homokrögök antológia 2002)
