Tavaszi városszépítés Érmihályfalván
Volt idő, mikor majd egy évtizeden keresztül a mihályfalviak ahhoz voltak szokva, hogy az utcákon papír- és műanyagzacskókat, pillepalackokat zörget a szél, majd sodorja-szórja szanaszét a városon. A gyom néha már a Széchenyi teret is benőtte, olykor fél méter magasan is. A város utcáiról, illetve a Szatmárnémeti, Nagyvárad, Nyírábrány (határátkelő) felőli bejáratairól nem is beszélve.
Az elmúlt években jelentős pozitív irányú változás tapasztalható a városképet alakítók hozzáállásában. Nemcsak a központi utcák portáinak eleje ölt évről évre „emberibb arcot”, de a külváros negyedeiben is kezdik restellni magukat egymástól a szomszédok, ha gazos vagy elhanyagolt az utcafront, bár akadnak kivételek, akiket nem zavar a „libalegelő”.
Jó példával az önkormányzat városrendezési osztálya jár elől, ugyanis az elmúlt időszakban amellett, hogy több utcát járhatóvá tettek és kiárkoltak, fűnyírást is végeznek több olyan utcafronton, ahol erre valamilyen oknál fogva nem tudják kötelezni a tulajdonosokat.
A Nagyvárad–Szatmárnémeti kanyarban lévő körforgalom, illetve a városközpont ágyásszigeteibe kikerültek az árvácska- és egyéb virágtövek, illetve a kevés összegből kigazdálkodott „hangulat-szigetek”, amelyek színt próbálnak hozni a mai káosszal teli mindennapjainkban.
S. É.
