Nagyváradi mementó egy Rózsás Jánossal készült interjú kapcsán
Hiánypótló zenés művel jelentkezett a Komáromi Magyarock Dalszínháza. A GULAG – MENNYIT BÍR KI AZ EMBER? című zenés-verses sorstragédia alapjául Rózsás János egykori Gulag-rab naplófeljegyzései szolgáltak. Noha a február 25-re tervezett élő bemutatót meghiúsította a világjárvány, a kamerák előtti előadást a kommunizmus áldozatainak emléknapján online megtekinthették az érdeklődők. A drámai, mindvégig lebilincselő történetről Kósa Zsolt színművésszel, Rózsás János idősebb kori megjelenítőjével készített interjút most a Magyar Nemzetben olvasható.
Ennek annyi köze van Nagyváradhoz, hogy miután a Magyar Országgyűlés 2000-ben arról határozott, hogy február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja legyen, négy évre rá, 2004-ben felavatták azt az emléktáblát, amely a Partiumi Keresztény Egyetem Teleki utca 27. szám alatti székházának belső udvarán, az ún. partiumi panteonban található.
Deák Árpád művét Tőkés László református püspök és Rózsás János együtt avatták fel.
A 2012-ben elhunyt Rózsás a II. világháború után kilenc éven át ártatlanul raboskodott szovjet munkatáborokban, csak Sztálin halála után térhetett haza, s bár 1963-ban rehabilitálták, kálváriájának memoárja ezután sem jelenhetett meg a kádári Magyarországon, hanem csak Németországban, emiatt viszont éveken át zaklatták a hazájában, szinte egészen az 1989-es fordulatig. Ezután haláláig azon dolgozott és iparkodott, hogy megismertesse a magyarokkal és a világgal a szovjet munkatáborok szörnyűségeit. 2008. december 5-én vehette át a Bethlen Gábor-díjat Budapesten, a mellékelt fotón épp a Királyhágómelléki Református Egyházkerület akkori püspöke gratulál az írónak.
