Fekete Károly emlékére: 125 éves a nagybányai festőiskola
A nagybányai festőiskola a modern magyar festészetet elindító mozgalom volt, amely 1896-ban a nagybányai művésztelepen bontakozott ki, majd csak a második világháború vetett véget működésének.
A művésztelep 1902-től szabad iskolává alakult, ahol az új magyar festőgeneráció majd minden jelentős alakja megfordult. Alapítói: Hollósy Simon, Réti István, Ferenczy Károly, Thorma János és Iványi-Grünwald Béla.
Az iskola fő érdeme, hogy a naturalizmus és a plein air festészet eredményeit honosította meg. A korai időszakban a nagybányai stílus egyik legmeghatározóbb egyénisége Ferenczy Károly volt.
A festőiskolának, mint tudjuk, érmihályfalvi vonatkozása is van. Ugyanis 1931-ben Fekete Jánosnak, a helybéli kéményseprő cég vezetőjének adományából kezdték el a Szent Antalnak ajánlott római katolikus templom hajójának kifestését, amellyel Muhics Sándor nagyváradi mestert bízták meg. A szentély falait pedig Pirk János, Fekete Károly és Oraviczai Szabó István alkotásai díszítik. Ők a híres nagybányai festőiskola mesterei voltak. A főoltár mögött és mellett Páduai Szent Antal történetéből vett életképek elevenednek meg, a mennyezeten pedig a négy evangélista őrzi a templom békéjét. A szentély felőli falon a damaszkuszi úton haladó keresztényüldöző Szaulusz (a későbbi Pál apostol) megtérése, valamint annak római missziós útjából vett bibliai történetek voltak láthatóak.
Ezeknek a művészettörténeti értékeknek helyreállítását vállaltatta fel a néhai Győrfi József esperes-plébános 2010-ben, azonban a magát restaurátoroknak nevező nagyváradi csapat „tehetségéből” csak a templom kimeszelésére futotta, amelynek Szaulusz megtérése és annak további történetei is áldozatul estek.
Sütő Éva
