Az a romániai polgár, aki valahogy megemésztette, hogy az energiaárak elszabadulását követően gyakorlatilag ugyanannyi jövedelemből jóval többet kell fizetnie a fűtésért, a világításért, az élelemért, és tulajdonképpen nagyjából mindenért, minden bizonnyal nem fogadta a szívébe sem a hazai, sem az európai energiapolitika alakulásáért felelős, általában nagyon magas jövedelemmel rendelkező úgynevezett „szakértőket”. Különösen azokat nem, akiknek amúgy munkaköri leírásába tartozik az ilyen krízisek következményeinek elhárítása az adófizetők feje felől, akiket amúgy is ezer módon nyomorít meg a csődösen működő állam. Annak is kicsi a valószínűsége, hogy az erdélyi átlagember – de a regáti sem – különösebb empátiát érezne a zsebében turkáló különféle szolgáltatók irányába, akik az eddiginél jóval borsosabb áron kínálják neki a gázt, az áramot, és minden alapvető szolgáltatást, ami a civilizált élethez szükséges.
Ilyen esetben egyenesen bicskanyitogató, ha olyan kijelentéseket olvas a híreket fogyasztó polgár, mint amilyeneket Nagy-Bege Zoltán, az Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) alelnöke engedett meg magának a minap. Idézzük fel mit is mondott a kormányzati szervben az RMDSZ-t képviselő, üzletemberi és menedzseri múlttal rendelkező tisztviselő:
„A szakember kijelentette: elsősorban a szolgáltatókra kivetett többletadó és az ármaximálás hat kedvezőtlenül az energiapiacra. Utóbbi megszünteti az amúgy is törékeny piaci versenyt, és a helyzet nem normalizálódik a jövő év áprilisától, amikor megszűnik az árak korlátozása, ehhez legalább egy évre lesz szükség. „A szolgáltatók elképzelhetetlenül nagy veszteségeket könyvelnek el” – idézte a Maszol Nagy-Bege Zoltánt.”
Igen, jól látjuk. Az adónkból fizetett „szakértő” a piacért aggódik. Oda és vissza van a szolgáltatókért, akik „elképzelhetetlenül nagy” veszteségeket szenvednek. Miután elmorzsoltunk néhány könnyet a szolgáltatók hatalmas veszteségei miatt, feltehetünk talán néhány kérdést. A fogyasztókért, akiket senki nem figyelmeztetett a brutális emelkedésekre, ki aggódik? A sok millió, egyik hónapról a másikra bérből és fizetésből élő adófizető hangját ki képviseli, ki szólal meg a nevükben energetikai konferenciákon? Csak nem azok, akiket parlamentbe beválasztott érdekképviseletünk (kinek-kinek a magáé) delegál az ANRE-hez hasonló sóhivatalokba? Mert, hogy Nagy-Bege Zoltán a piaci szereplőkért aggódik, a szolgáltatók hasznát siratja, az le van írva feketén-fehéren. Azt is meg lehet kérdezni, mire is valóak az Országos Energiaszabályozó Hatósághoz hasonló sóhivatalok, hiszen azt, hogy a saját munkájukhoz nem értenek, azt bevallották ország-világ előtt. Ismét csak Nagy-Bege Zoltánt szavait idézzük a Maszol tolmácsolásában:
„Az Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) alelnöke elmondta: szerinte senki nem számított arra, hogy az idei év második felében az áram ára megawattóránként 300 euróra, a földgáz ára 130 euróra nő a 2020-ban jegyzett 30-40, illetve 3-4 euróról.”
Valóban? Senki nem számított erre? Nem kell messzire menni, hogy ezt a kijelentést cáfoljuk, csak ide a szomszédos Magyarországra, melynek kormánya igenis számított az energiaárak meredek emelkedésére, és nem csupán idejében tartalékolt megfelelő mennyiséget a vitális energiahordozókból, de ügyesen, határozottan politizálva, kedvező szerződéseket kötve, megvédte saját lakosságát az egész EU-t sújtó energiaválságtól. Vagyis olyat tett, amire sem a román kormány, sem az ANRE Nagy-Bege Zoltánnal az alelnöki székben, nem volt képes. Igaz, Orbán Viktor kormányának egy tagját sem hallottuk a piacért aggódni, vagy éppen a szolgáltatók veszteségei miatt siránkozni.
Azért, hogy ne tagadjunk meg minden jóstehetséget a Nagy-Bege féle „szakértőktől”, adjuk át ismét a szót neki, (ezútal egy román lap tolmácsolásában) hiszen ugyanezen a konferencián mégiscsak szolgált valamilyen jövőképpel Románia szerencsétlen polgárainak. Elmondta ugyanis, hogy 2022 egy nagyon nehéz év lesz a fogyasztóknak, hiszen április elsejétől újabb 50-100% közötti áremelkedésre számíthatnak. Nos, ezt az egyet valóban elhisszük, ha ő mondja. A végére már csak egyetlen kérdésünk marad: mit tesznek mindezek elkerülésére, vagy a katasztrofális hatások enyhítésére? Ugyanis Románia lakosságának zömét az érdekli, hogy ne fagyjon meg télen, tudjon világítani, főzni, és közben ne haljon éhen ha mindennek az árát kifizeti. Nem pedig az, hogy lesz-e éppen extraprofitja valamelyik állami vagy magán energiaszolgáltató cégnek. Ugyanakkor azt is belátjuk, Nagy-Bege Zoltánnak nehéz lehet komolyan venni a lakossági panaszokat úgy, hogy közben havi 50 842 lejt visz haza fizetésként. Ennyi jár ugyanis azért, ha valaki az ANRE alelnökeként „nem látta előre”az árak brutális megemelkedését. Hogy a szolgáltatóktól a profitjuk elsiratásáért mennyi hálás köszönő levél, vagy valami más jár, annak pedig csak ő a megmondhatója…
K. Szalárdi István
