Archeogenetikai kutatásokkal igazolták, hogy a románok ősei ötvenezer éve érkeztek a mai Románia területére. A tudományos felfedezésről, amely szerint a ma élő román nép genomjának csak húsz százaléka dák, Mihai G. Netea orvosprofesszor könyvet is írt, amelyben megállapítja: a román és a magyar rokon nép, jóllehet, mi csak a középkorban törtünk be a Kárpát-medencébe – írja a Magyar Nemzet.
A mű – amely a románok (nem teljes) genetikai története címet viseli – nemrégiben jelent meg egy bukaresti kiadónál, és az egész romániai történészszakmát fenekestül felforgatta.
„A DNS-vizsgálatokra épülő meghökkentéssel nincs is probléma, hiszen Nyugat-Európában is tucatjával jelennek meg mostanság hasonló tárgyú kötetek. A román színre lépés mégis mintha reakció lenne a Magyarságkutató Intézet archeogenetikai vizsgálataira” – jegyzi meg a hírről beszámoló lap.
Genetikájukat nézve a románok – az ország bármelyik földrajzi tájegységén éljenek is – homogének: kevés a különbség az erdélyiek és a havasalföldiek között nagy a genetikai hasonlóság a románok és a körülöttük élő népek, például a magyarok között is. Ami mégis megkülönböztet bennünket, az a nyelv, a kultúra. Mivel a magyar nyelv több ezer évvel később jelent meg Európában, mint az indoeurópai nyelvek, azt gondolhatnánk – állítja Netea –, hogy a magyarok genetikája eltér a körülötte élőkétől. De ez nem így van. Genetikailag rokonok vagyunk a szomszédainkkal, a magyar és a román lakosság ilyen tekintetben nagyon közel áll egymáshoz szerinte. A román szakember állítólag arra is bizonyítékot talált, hogy az európai populációknak a paleolitikumig visszavezethető genetikai bázisa rendkívül erős.
A középkori népvándorlás – beleértve a magyarok bejövetelét – ezen nemigen tudott változtatni. Annyi történt, hogy az újonnan jöttek „ráerőszakolták” a nyelvüket az itt élőkre, és az általuk alapított ország elnevezését is tetszésük szerint alakították. Netea példának a bolgárokat hozza fel, akik ahelyett, hogy alkalmazkodtak volna a mai Bulgária területén talált szlávokhoz, elnyomták őket, szó szerint beléjük fojtották a szót, a névadójukká váltak. A genetikai állományukat azonban nem változtatták meg.
Hogy ez mit jelent? Tulajdonképpen azt, hogy Netea elmélete szerint kétezer évvel ezelőtt megállt az idő, semmilyen lényeges változás nem történt azóta Európa genetikai térképén, ennek tulajdoníthatóan a mai románok, akiknek az ősei vélekedése szerint már ötvenezer éve a mai Románia területén éltek, nem hordoznak magukban ázsiai géneket. Pedig az idők során érkeztek hódító szándékú migránsok Ázsiából, többek között hunok, avarok, magyarok és bolgárok, de nem számít, mert az őslakossághoz képest a számuk elenyésző volt, és gyorsan asszimilálódtak. A kunok – akiknek személy- és településnevei máig megőrződtek a románság körében – és a magyarok egyaránt ázsiai génekkel érkeztek, de mindössze háromszáz év alatt beolvadtak az általuk leigázott népekbe anélkül, hogy lényeges befolyást gyakoroltak volna rájuk.
Húsz százalékban dák
Rátérve a román nép eredetére, Netea a következőket írja. A románok elődei azok a bevándorlók voltak, akik felváltották a Neander-völgyi embert Európában. Vagyis: a románok ősei ötvenezer éve Afrikából futottak be Közép-Európába, ahol természetesen összekeveredtek a „modern” emberrel, aki viszont gyengébbnek bizonyult, főként a különböző járványok, betegségek elleni küzdelemben
a dákok, akik a bronzkorban jelentek meg a térségben, és indoeurópai nyelvet beszéltek, a románok genomjának csak a húsz százalékát adták, de szerepük van a román nyelv kialakulásában, amely a Duna északi és déli oldalán jött létre úgy, hogy összefonódott a rómaiak által beszélt latinnal. A Duna tehát nem képezett választóvonalat a románok népességtörténetében, inkább a gerince volt annak.
Nem is annyira a hunok és a gótok terelték más irányba a történet fonalát, hiszen nem sok vizet zavartak – kivéve, hogy az őslakosok egy része a hegyek közé menekült előlük, másik része, a későbbi arománok lehúzódtak Görögországig –, hanem inkább az utólag beözönlő szlávok, akik mint az úthenger, Európa legrégebbi népét, a románokat is átszabták.
A mai román nép végül Erdélyben, Olténiában, Nyugat-Munténiában és a Duna Munténiával határos déli részén alakult ki. Moldvát és Oláhország (Vlahia) keleti részét csak ezt követően, fokozatosan népesítette be. A történelmi fejtegetések pontosságát maga a szerző sem garantálja, hiszen nincs történész végzettsége, de ami a genetikai indoklást illeti, Netea garantálja annak tűpontosságát, megkérdőjelezhetetlenségét.
