Tetőzött az Orbán Viktor tusványosi „náci” beszéde által kiváltott, s a nemzetközi haladár média által jelentősen felerősített álbotrány: Klaus Iohannis román államfő, hat nappal az elhangzott előadás után – jól sejthető, honnan érkező sugallatra –, maga is megszólalt az ügyben, s erélyesen elítélte a magyar kormányfő kijelentéseit.
Korábban már megszólaltak mindazok, akikről Ion Cristoiu neves román újságíró – szerinte az előadásnak filozófiatörténeti tankönyvben lenne a helye – a következőképpen vélekedett: „a tusnádfürdői beszédet Klaus Iohannis román államfő, Nicolae Ciucă miniszterelnök vagy Marcel Ciolacu szociáldemokrata vezető hiába is olvasná el ától cettig, nem értenének belőle semmit, ugyanis entellektüeleknek való beszéd volt”. Nos, ezek után talán megkockáztatható: teljesen érdektelen, mit hordtak össze az említettek.
Érdekes viszont, hogy az álnémet Iohannis nyilvános tisztázásra szólította fel az RMDSZ-t, bár azt is hozzáfűzte, kormányválságra azért nincs szükség. Lehet, hogy Iohannisnak és a kormánykoalíciót alkotó pártoknak – PNL, PSD – kényelmetlen lenne az RMDSZ esetleges kikerülése a kormányból. Már csak azért is, mert milyen jól fog, ha van kire hivatkozni, ha az etnikai kérdés mintaszerű megoldottságát kell bizonygatni a külföld felé. Nekünk, erdélyi gyalogmagyaroknak viszont – legalábbis az utóbbi harminc év tapasztalatai alapján – teljesen mindegy, kormányzati tényező-e a tulipános társaság vagy sem…
Az RMDSZ-nek ennyire futotta: „Nem kommentáljuk Klaus Iohannis elnök kijelentéseit. Orbán Viktor magyar kormányfő tusnádfürdői szavait kiragadták a környezetükből és nincs szükség arra, hogy mi jöjjünk magyarázattal” – nyilatkozta a párt szóvivője. Megszólalt Kelemen Hunor is, aki a kérdésre, hogy miért tapsoltak a szövetség politikusai Tusványoson, kitérő választ adott, azt mondta, hogy nem látja értelmét megmagyarázni, ki miért tapsol meg egy beszédet. „Csaknem természetes, hogy ha elmész egy ilyen eseményre, akkor tapsolsz, akkor is, ha egyetértettél, akkor is, ha nem” – érvelt Kelemen, majd így folytatta: „Sem az európai szerződések, sem a csatlakozási szerződés nem tiltja a szólásszabadságot, az eltérő vélemény szabadságát”.
Mindeközben az erdélyi, főleg kolozsvári egyetemi körökhöz köthető haladárok egy Orbán „náci megnyilvánulásait” elítélő petícióhoz gyűjtik az aláírásokat. Annak ellenére, hogy az igazmondás terén Heller Ágnes-i mélységekbe – talán emlékeznek még, amint irigylésre méltó angol kiejtéssel („nóbadi vaz satt”) vette védelmébe a szemkilövető pártfogoltját – süllyedt H. Zs. időközben okafogyottá nyilvánította, s visszavonta főtanácsadói posztjáról való lemondását. Mindenesetre a petíció, ha másra nem, arra mindenképpen jó, hogy önkéntes aláírói – a globalista őrület transszilván követőiként – önként listázzák magukat.
Hogy, hogy nem Markó Béla, az RMDSZ egykori elnöke is kényszerét érezte, hogy kifejtse véleményét: ellentétben Kelemennel, ő egyértelműen fogalmazott, szerinte az erdélyi magyaroknak inkább az egyesült Európa az érdeke, mintsem az erős nemzetállamok. Ezért helyteleníti Orbán politikáját. Markó úgy gondolja, az RMDSZ elnöke „nem akarta kritizálni Orbán Viktort, de nem hiszi, hogy egyetértene az elszigetelődés ideológiájával”.
Ebből az következik: ha érdeke úgy kívánja, Kelemen gond nélkül eltekint az őszinteségtől. Másképpen szólva: megpróbál egy fenékkel két lovat is megülni.
Eddig sikerült neki.
Szentgyörgyi László/erdelyilevelek.pestisracok.hu
