Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt a hagyományokhoz híven közös megemlékezést tartott nemzeti gyásznapunkon, október hatodikán, Nagyváradon.
A szabadságharc mártírjai előtti tisztelgés Nagysándor József honvéd tábornok emléktáblája előtt kezdődött, ahol az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit. A rövid megemlékezés során felolvasták az aradi vértanúk névsorát, majd a jelenlevők elénekelték a Szózatot.
Ezt követően 16 órától a közeli Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében a nap szellemiségéhez illő könyvbemutatóra került sor, jelesül dr. Fleisz János történészprofesszor munkáját, Nagysándor József tábornok, „a magyar függetlenségi gondolat egyik legkövetkezetesebb híve” című kötetet méltatta dr. Velkey Ferenc, a Debreceni Egyetem történelmi intézete docense.
A könyvbemutatót követően az emlékezők átvonultak Szacsvay Imre, a magyar országgyűlés mártír jegyzője szobrához, ahol Török Sándor moderálása mellett folytatódott a megemlékezés. Beszédet mondott Demeter Stefánia Katalin konzul, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársa, majd ezt követően a nagyváradi Szigligeti Színház két művésze, Firtos Edit és Szabó Eduárd adott elő mély művészi átéléssel, magas színvonalon a gyásznaphoz illő verseket, illetve felolvasták a aradi mártírok névsorát.
„Soha nem szűntünk meg hinni abban, hogy szabadok leszünk”
A megemlékezés fő szónokaként Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke az évszázadok óta nagyhatalmi erőközpontok homlokterében élő és szabadságáért folyamatos harcot vívó magyarság küzdelmeire tekintett vissza, hangsúlyozva Közép-Európa kis népeinek egymásra utaltságát, rámutatva, hogy nem lehet szabad az a nemzet, mely egy másik nemzet szabadságára tör. Kiemelte, a szabadság származásra, nemzetiségre való tekintet nélkül minden tisztességes, becsületes ember közös ügye, erre jobb példa nem is kell mint az aradi tizenhármaké, akik közül mindössze négyen születtek magyarnak, de a horvát, szerb, német, és örmény származású tábornokok magyarrá válva lettek a magyar szabadság mártírjai. Jelenünk aktuális kérdéseire reflektálva leszögezte: az egyenes, igaz szó joga is szabadságunk része, ezért szabadságunk féltése okán ki kell mondanunk a nyilvánvaló igazságot: a szomszédunkban zajló háborúhoz semmilyen érdeke nem fűződik a magyarságnak, nem értünk vívják, de az árát mi fizetjük. „A múlt üzenete egyértelmű: a szabadságunkat fenyegetők elleni leghatékonyabb védelem a közép-európai népek együttműködése, mi magyarok, románok, szlovákok, szerbek, bolgárok akkor vagyunk biztonságban, ha nem hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak minket” – húzta alá.
A párt elnöke szólt ugyanakkor a szabadságunkat veszélyeztető azon erőkről, melyek egy hazug jövő nevében a toleranciára, a másság elfogadására, az áltudományossággal kipóckolt szabadságjogokra hivatkozva, a hamis szeretet nevében forgatnák fel minden hagyományunkat, a családhoz és hitünkhöz kötődő értékeinket, melyek évszázadokon át minden szerencsétlenség ellenére megtartották közösségünket. „Ma már az is szabadságharc része, hogy kimondhatjuk: az apa férfi, az anya nő, gyermekeinket pedig hagyják békén”– fogalmazott Csomortányi István. Az EMNP elnöke ugyanakkor rámutatott az éles kontrasztra, mely az aradi mártírok áldozatvállalása és jelen erdélyi és romániai közéleti szereplőinek viselkedése között fennáll, hiszen míg előbbiek a legtöbbet, életüket áldozták a szabadságért, addig ez utóbbiak főleg saját fizetésük megemelésével vannak elfoglalva az általános válság közepette. Így nincs mit csodálkozni azon, ha sokan a korszellemet követve az egyént helyezik a középpontba, és legyintenek ha a közösségi érdekről, nemzetről, hazáról esik szó.„ Elődeink üzenete ugyanakkor világos: létezni sokféleképpen tudunk, de élni csak egymásért, és szabadon lehet. Legyen tehát béke, egyetértés és szabadság, győzzön a halál felett az élet, a gonosz felett a jó” – összegzett a EMNP elnöke.
A beszédeket követően a Váradi Dalnokok kórusa nagy tetszést aratva hazafias dalokat adott elő, majd a koszorúzások, illetve a Himnusz közös eléneklése zárta a megemlékező ünnepséget.
Barta Béla
