Székelyhíd kiáll Tőkés László mellett!
Meggyőződésünk, hogy az államelnöki hivatalnak mindenkor a tisztesség, a törvényesség, az igazságosság felett kell őrködnie. Éppen ezért szomorú, mintegy látleletszerű a mai román demokrácia állapotára nézve, ahogyan Ceaușescu szellemi utódainak elvárásainak engedve Klaus Iohannis román államelnök visszavonta Tőkés László állami kitüntetését. De tegyen, vagy gondoljon is bármit a nevében a J-t I-re cserélő elnök, ami 1989 decemberében Temesváron történt, megmásíthatatlan és eltagadhatatlan.
Vannak azonban Székelyhídon is, akik ha nem is elnöki határozattal, de a leírt szó erejével vették volna el Tőkés László kitüntetését. Pedig ez a kitüntetés egyúttal erdélyiségünk és egész magyarságunk kitüntetése. Aki ennek jogosságát tagadja, a kitüntetés értékét kisebbíti, közösségünk négy és fél évtizedes küzdelmét és erkölcsi tartásának jelentőségét kisebbíti. Gondviselésszerű volt, hogy a román forradalom a soknemzetiségű Bánságban és egy magyar ember kitartása nyomán indult el. Ez mindannyiunk közös értéke.
Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkész alig pár héttel korábbi, Tőkés László ellen írt olvasói levele nem csupán azért hiteltelen, mert valótlanságokat állít. Gavrucza tovább megy Iohannis elnöknél, mert amellett, hogy gyalázkodásával jelképesen is elvenné Tőkés László kitüntetését, a kitüntetést ugyanúgy rögtön át is adja az általa felmagasztalt helyi polgármesternek, azzal, hogy úgy állítja be, mint a magyarság és a kultúra védelmezője, mecénása. Írása rávilágít arra a gyakorlatra is, mely szerint a korrupciós ügyekben fuldokló polgármesterek a maguk tisztára mosása érdekében igyekeznek köztiszteletben álló személyekkel, nem egyszer egyháziakkal együtt szerepelni.
Így említette Gavrucza Béres Csaba polgármestert, mint aki a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak 49 évre koncesszióba adta a Stubenberg kastélyt. Először is Gavrucza úr, mint volt RMDSZ-es megyei tanácsos biztosan tudja, hogy polgármester nem adhat koncesszióba semmit a helyi tanács határozata nélkül, másodszor azt is tudnia kell, hogy Béres mindent megtett, hogy a tanács ne szavazza meg az átadást. A 11 tagú RMDSZ-frakció éppen csak megszavazta a koncessziót. Hat az öthöz arányban a bérbeadás mellett szavaztak: Baranyi Károly, Domahídi Sándor, Hegyesi Viktor, Menyhárt Imre, Gődér Attila, Mocsár László. Ellene szavaztak: Bokor Ferenc, Csuka József, Nagy István, Cservid Levente, Szabó Róbert. Akkor a polgármester felháborodva kifogásolta, hogy a frakció nem egységes és így nem lehet dolgozni velük. Béres a kastélyt minden áron el akarta adni. 2010-ben egy napilapnak a következőket nyilatkozta: „a megfelelő jogi keretek között eladás lenne a megoldás. Van érdeklődő is, aki vagy rehabilitációs központot vagy kastélyszállót létesítene benne”.
A leírt eset jól példázza azok hitelességét, akik ma hatalmon vannak, azonban amikor a szabadságért kellett kiállni lapultak, illetve azokét is, akik ma érdekeik szerint lépten-nyomon a hatalom embereit fényezik. Mi, székelyhídiak azonban rendületlenül kitartunk a temesvári forradalom értékei mellett, kiállunk Tőkés László mellett!
Az Erdélyi Magyar Néppárt Székelyhíd Városi Szervezete
Székelyhíd, 2016. március 9.
