Első körben több mint duplájára növeli egy köbméter víz árát az Észak-Nyugati Víz és Csatorna Rt. azokon a településeken, ahol a cég szolgáltatja a vizet. Ennek értelmében az ivóvíz ára 3,19 lejről 7,3 lejre nő köbméterenként, míg a szennyvíz elvezetéséért és kezeléséért az eddigi 2,93 lejes köbméterenkénti ár helyett nagyjából 6 lejt kényszerülnek majd fizetni a fogyasztók. Ez a kiszivárgott hírek szerint nem az utolsó emelés, hiszen január elsejétől csaknem tíz lej lesz a víz köbméterének ára, tehát pár hónap alatt megháromszorozódik.
Az elmúlt években cikkek hosszú sorában foglalkoztunk az Észak-Nyugati Víz és Csatorna Rt. (SC. Apa-Canal Nord-Vest SA) nevű vízszolgáltató cég körüli történésekkel, melyek az esetek 99%-ban nem arról szóltak, hogy az RMDSZ házi cégének tekinthető társaság mit fejlesztett, javított szolgáltatásai színvonalán. Éppen ellenkezőleg, évről-évre arról voltunk kénytelenek beszámolni, hogy a hangzatos ígéretek ellenére semmi sem változik jó irányba, a víz továbbra is sok helyen emberi fogyasztásra alkalmatlan, egymást érik a csőtörések, ilyen-olyan technikai problémák, melyekkel érdemben nem foglalkoznak, a vízhiány télen-nyáron mindennapos dolog a szolgáltató „uralma” alá tartozó településeken, a cég felelőseinek hozzáállása pedig minden, csak nem példamutató a tökéletesen jogos felhasználói panaszok garmadájával szembesülve.
Mint arról többször beszámoltunk, a cég nyereséggel működik, így a mostani áremelés magyarázható ugyan gazdasági kényszerhelyzettel, inflációval, az energiahordozók árának növekedésével vagy bármi mással, a valóban nehéz gazdasági helyzetben élő érmelléki, hegyközi, Berettyó-melléki emberek nem hajlandóak ezt a magyarázatot tudomásul venni. Ne felejtsük el, hogy a cég által lefedett terület Bihar megye legszegényebb vidéke, ahol a lakosság zöme minimálbérből él, és a legnagyobb munkaadó sok helyen az önkormányzat maga. Az elégedetlenség annál is inkább érthető, mert a szolgáltatás színvonala csapnivaló, és évek óta nem történt érdemi elmozdulás ez ügyben, csak ígéretek, nemtörődömség, vagy éppen nyegle szemtelenség volt a válasz a fogyasztói panaszokra. A céggel maguk a létrehozói, azaz a helyi önkormányzatok RMDSZ-es vezetői sem lehetnek elégedettek, erre utal, hogy a jobb gazdasági helyzetben levő Bors község némi jogi huzavona után megszabadult a cégtől, és saját vízszolgáltatót hozott létre. A Bors által „piacra dobott” részvényeket a többi RMDSZ-es vezetésű község vásárolta fel, tanácsi határozatokkal pedig mindig éppen annyi közpénzt pumpáltak bele, amennyit jónak láttak.
Ez mehetett volna így akár a végtelenségig is, de a mostani áremelés, megspékelve a csapnivaló „szolgáltatással” mindenütt elemi felháborodást szült. Diószeg polgármestere előre menekülve saját közösségi oldalán hivatalos levélben kérte számon a céget az áremelés indoklását követelve, kilátásba helyezve a szerződés felbontását. Csak, hogy helyi értékén kezeljük ezt a hirtelen roppant népszerűvé vált lépést, ne felejtsük el, Diószeg éppen olyan részvényes, azaz tulajdonos a cégben, mint az összes többi érintett önkormányzat, és azt is tegyük hozzá, hogy ilyen ügyekben a polgármesterek levegőt venni sem mernek Szabó Ödön jóváhagyása nélkül.
Hogy mennyire volt őszinte Mados Attila kirohanása a cég ellen azt talán sosem tudjuk meg, de hogy kiváló feszültség levezető lépés volt, az kétségtelen. Kiskerekiben ugyanakkor a helyi ellenzék, azaz az EMSZ és a PNL két képviselője kérte fel a helyi önkormányzat vezetőit, hogy tárgyalják újra a szerződést a céggel, vagy ha azok nem hajlandóak normális, megfizethető tarifát szabni kritikán aluli szolgáltatásukért, akkor bontsanak szerződést velük.
A cég hátterét adó Északnyugati Közösségi Fejlesztési Társulás egyébként egy tavalyi kormánydöntés nyomán több mint 67 millió lejt kapott az ívóvíz és szennyvízhálózat fejlesztésére, Érmihályfalva, Szentjobb, Érsemjén, Felsőderna, Bihardiószeg és Kiskereki községek területén. A cégről azt sem árt tudni, hogy az utolsó elérhető nyilvános gazdálkodási adatok szerint 2021-ben mindössze 59 alkalmazottal rendelkezett, ami laikusok számára is érthető módon kevés volna még egyetlen nagyobb önkormányzat víz és csatornahálózatának működtetésére is, nemhogy húsznál is több önkormányzat minden csőtörését, dugulását, egyéb panaszát kezelni, a fejlesztésekről nem is beszélve. Ennek ellenére a cég 2021-ben 246 860 lejes profittal zárta a gazdasági évet. Vajon hogyan lehetséges ez?
Összegezve borítékolható, hogy a monopolhelyzetével durván visszaélő Észak-Nyugati Víz és Csatorna Rt. vezetése nem lesz hajlandó változtatni eddigi hozzáállásán, ha csak maguk a részvényes önkormányzatok, illetve azok vezetői nem tartják majd magukra, vagy inkább betöltött (és jól megfizetett) tisztségeikre nézve veszélyesnek a cég mohóságát, hozzá nem értését, és az annak nyomán feltörő elégedetlenséget, mely akár a szavazóurnáknál is megnyilvánulhat. Addig viszont még sok ihatatlan víz lefolyik a lefolyókon, sok cső eltörik és sokszor kell akár hetekig tartó vízhiánnyal is szembenéznie az Érmellék ebből a szempontból is kiszolgáltatott lakosságának…
K. Sz. I.