A jelek szerint Paptamási RMDSZ-es polgármester megelégelte, hogy az Erdélyi Magyar Szövetség helyi szervezetének tagjai tényfeltáró munkába kezdtek a községben. A szervezet megalakulásától kezdve havi rendszerességgel fordul adatigénylési kérelemmel az önkormányzathoz a község kiadásai, a pályázatok, a különböző szerződések, az erdő és legelő tulajdonviszonyai, a közterületfentartás, és sok más a helyiek érdeklődésre számot tartó témában. A kérdésekre kapott válaszokat pedig nem csupán közzéteszik az EMSZ közösségi oldalán, de egyes fontosabb témákat videopodcastban alaposan ki is tárgyalnak, nem kerülve ki a hiányosságokat, visszásságokat sem. A hirtelen jött reflektorfény a jelek szerint kellemetlenül érintette Matyi Miklós polgármestert, aki „ellentámadásba” lendült.
A gond az lehet a polgármester szemszögéből nézve, hogy a virtuális tér közönsége is értékeli a helyi ellenzék kérdésfelvetéseit és a podcastocban elhangzó jogos kritikákat, hiszen az egyes posztoknál fél ezrestől akár több ezer felkeresésig is terjed az érdeklődők száma. A helyi közélet tematizálása tehát hirtelen egyáltalán nem az RMDSZ-es vezetés szája íze szerint alakul, többé már nem csak a „sikerek”, „megvalósítások” monoton zaja tölti be az emberek tudatát, hanem megnézhetik milyen az érem másik oldala.Valószínűleg ezt elégelte meg a kritikákat nehezen tűrő polgármester, tehát úgy döntött, mivel az általa kiadott információkat nem cáfolhatja, ellenben az azokat közzétevő, és mindenki számára érthető kontextusba helyező személyeket megfélemlítheti.
Ebből kifolyólag a közügyeknél elvárt, (de soha el nem ért) gyorsasággal született néhány „notificare” a polgármesteri hivatal részéről olyan személyek nevére akik szerepelnek a podcastokban. Az ilyen úton a hivatalba berendelt egyik személy ellen a vád az volt, hogy engedély nélkül végeztek közutakon és azokhoz tartozó közterületen földmunkát. Filmekbe, vagy inkább diktatúrákba illő módon egy hat tagú bizottság olvasta a polgármesteri hivatalban megjelent személyek fejére a nevetséges „vádakat” és úgymond szóban kivizsgálta az eseteket. A nem éppen szabályos és erősen kétséges törvényességű találkozón a hivatal fura urai közölték, hogy amíg nincs kész a csatornázási munka addig hiba volt az árkot megigazítani (különösen géppel), és nem lett volna szabad a parkolóban a gödröket betemetni a területet pedig elegyengetni.
Volt olyan „vádlott” is, akinek emésztőgödre volt az ürügy, azt kellene máshová áthelyezni. A szóban forgó személy közölte, hogy ebben az esetben szeretné bevezetni a szennyvizet a csatornahálózatba, (ami ugyan elkészült, de még nem üzemel), az asztal túloldalán ülő illetékesek szerint viszont az nem lehetséges, mert az üzembe helyezés még évekig eltarthat. Természetesen Paptamásiban nem a beidézett személy az egyetlen akinek szennyvize nem ott köt ki, ahol ideális esetben kellene, valamiért azonban most rajta akartak példát statuálni a hirtelen megtáltosodott hivatali dolgozók. Igaz, a szennyvizüket szabálytalanul kezelők közül egyedül ő szerepelt az EMSZ podcastjában.
A földmunkát elvégző vállalkozó megkérdezte az önjelölt bizottságot, hogy ebben az esetben az elvégzett munka után a számlát a polgármesteri hivatalnak kellett volna-e küldenie? Erre olyan választ kapott, hogy nem, az a háztulajdonos dolga, de ezután mikor munkát vállal mindig jeleznie kellene a paptamási polgármesteri hivatal felé ,hogy – idézzük – „nehogy valamilyen baleset történjen”. Az az alig burkolt fenyegetés is elhangzott, hogy ez a kivizsgálás is a felszólitottak érdekében történt, lehetett volna másképpen is eljárni, más szerveket is értesíteni. A polgármesteri kiskirálykodások eszköztárát ismerő olvasóink tudják, hogy ezek a bizonyos „más szervek” lehetnek rendőrök, csendőrök, adóhatóság, környezetvédelmi őrség, vagy akár bármely más hatalommal bíró állami szerv, mely megkeserítheti, tönkreteheti, ellehetetlenítheti az embert, főleg ha az kisvállalkozó, és dolgozni, megélni is szeretne.
Ha nem lenne teljesen nevetséges, mondhatnánk azt is, Paptamásiban baj az, ha a lakosok saját erőből árkot takarítanak, gödröket tömnek be, vagy egyáltalán rendezik a területet a saját portájuk előtt, mindezt egyébként úgy, hogy az önkormányzat által elhanyagolt munkát végzik el. Természetesen egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy ezek az emberek felvállalják véleményüket a községi állapotok tekintetében, és nem félnek azt hangoztatni magánemberként, vagy az EMSZ színeiben. Az állítólag a községért dolgozó, minden magyar képviseletét felvállaló RMDSZ színeiben politizáló elöljáró pedig jó kommunistához illő módon nevetséges ürügyeket gyártva, „eseteket” fabrikálva megfélemlít, visszaél hivatali hatalmával, magas polcról dörgedelmeket szór, kioktat, nyomást gyakorol, ebben pedig asszisztál a hivatali alkalmazottak jó része. Elmondható, hogy a véleménynyilvánítás büntetési tétele ma 2000 lejtől 6000 lejig terjed Paptamásiban, mint az a mellékelt „notificare”-ból kiderül. (Azon, hogy egy magyar polgármester és hivatala nem magyarul kommunikál magyar emberekkel, már meg sem lepődünk).
A gaz kulák imperialista reakciósok, illetve a renitens EMSZ tagok, szimpatizánsok és más gödörbetemető rendbontók ezúttal megúszták szóbeli figyelmeztetéssel, de csak azért, mert mint az köztudott, az RMDSZ-nél minden magyar számít …
K. Sz. I.
