Hat mesterséges víztározó gátját erősítik meg a következő időszakban a román–magyar határ közelében, Bihar és Arad megyében – közölte hétfőn a területi vízügyi igazgatóság vezetője, legalábbis az MTI beszámolója szerint.
Pásztor Sándor, a Körösök Vízügyi Igazgatósága vezetője – a Bihar Megyei Tanács 2020-ban megbukott RMDSZ-es elnöke, aki azóta Tánczos Barna RMDSZ-es szakminiszter vízügyi tanácsadójaként is működött, utóbbi egy hónappal ezelőtti menesztéséig – az Agerpres román állami hírügynökségnek úgy nyilatkozott: az általa vezetett intézmény 114 millió eurót nyert hat gyűjtőtó gátjának a megerősítésére az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében. Ezzel a győzelmi bejelentéssel azok után állt elő, hogy az elmúlt hetekben egyre élesebb kritikák jelent meg a sajtóban a Pásztor által „pásztorolt” régió vízgazdálkodási műtárgyainak állapotáról, a fölösleges, korrupciógyanús látványberuházásokról, a mérhetetlen pazarlásról és a Körösök Vízügyi Igazgatóság nevű kiskirályság viselt dolgairól. Az inkompetencia és tehetetlenség iskolapéldája a hatvanas évek végén kialakított Jád-völgyi víztározó, amely körül üdülőövezet épült ki az évek során, és amelynek vizét 2015-ben teljesen leeresztették. A vízgyűjtő gátja 60,5 méter magas és 180 méter hosszú, a tó 150 hektáron terült el és 28 millió köbméter víz volt benne, de 2015-ben szivárgás miatt kiürítették. A románul Coada Lacului néven ismert üdülőtelep elvesztette turisztikai vonzerejét, hiszen a tó helyén egy óriási gödör éktelenkedik két hegy között.
Pásztor most azt ígérte, hogy elsőként a Nagyváradtól keletre lévő Jád-völgyi gátat erősítik meg, a munkálatokhoz szerinte már megvannak az engedélyek, majd jön a tervezési szakasz, a kivitelezés pedig várhatóan jövőre kezdődhet. Nyolc éven át nem tettek semmit, pedig Pásztor 20216–2020 között a Bihar Megyei Tanács elnöke volt, azelőtt meg a Körösök Vízügyi Igazgatósága műszaki igazgatója.
Az MTI híradásában amúgy az jelent meg, hogy „a Nagyvárad vízellátását is biztosító Lesi-tó gátjának felújítása prioritást képez”, és a felújítás árvízvédelmi szempontból is fontos. Ebben az egy mondatban három valótlanság is van, nem tudni, hogy ezek közül mi származik Pásztortól és mi a hírügynökségek munkatársaitól. „Lesi-tó” nevű magyar földrajzi elnevezés nem létezik, ráadásul a szóban forgó vízgyűjtőt románul sem hívják így. Szabályos magyar neve: Jád-völgyi víztározó. Amikor az Erdélyi-szigethegységben megkezdték a völgyzáró gát építését a Sebes-Körös baloldali mellékvizén, a Jád-patakon (Valea Iadului), a helybéli pásztorok nyomán Barajul de la Leșul Ursului (tükörfordításban: a medvetetem melletti gát) lett a munkaneve, ezt követően az 1977-re kialakult tónak pedig Lacul de acumulare de la Leșul Ursului (azaz a medvetetem melletti vízgyűjtő). Vélhetően egy barnamedve egykori teteméről nevezték el a Jádremete (Remeți) falu fölötti helyet valamikor a távoli múltban. Bihar megye székhelyének vízellátását valójában sohasem szolgálta az attól száz km-re lévő Jád-völgyi víztározó, miként árvízvédelmi célokat sem, ezek a korabeli kommunista propaganda elemei voltak. A gát felújítása és a tó helyreállítása főként hidroenergetikai és turisztikai szempontból lenne hasznos.
A cikkünk elején említett hat gyűjtőtóból három Bihar megyében (a Jád-völgyi, a szalárdi és a tamásdai), a másik három (a sikulai, a belzeréndi és a Csigér patakon épült feltóti) Arad megyében található. Romániában számos mesterséges víztározó épült a kommunizmus idején, melyek többségén azóta sem végeztek nagyobb javítást. A létesítmények fontossága az energiaválság kezdete óta felértékelődött, és az egyre nagyobb szárazság legyőzésében is nagy szerepet játszanak. A most felújítandó gátak úgymond a Berettyó, Sebes-Körös, Fehér-Körös és Fekete-Körös vízhozamának szabályozásában töltenek be jelentős szerepet.
Forrás: ehir.ro
