Sajnálatos, de tény, hogy Romániában (és ez alól nem kivétel Bihar megye, és az Érmellék sem) évről évre egyre több az olyan beteg ember, aki folyamatos otthoni ápolásra, gondozásra szorul. Ezek az emberek jellemzően mozgássérültek, vagy olyan más betegségben szenvednek, amely 24 órás felügyeletet kíván. Romániában a törvény lehetővé teszi, hogy az ilyen helyzetben levő emberek közeli hozzátartozói az állam által biztosított fizetésért, a megfelelő tanfolyamok elvégzését követően mint főállású otthoni beteggondozók dolgozhassanak. Fizetésüket a helyi önkormányzat biztosítja … ha éppen olyan kedve van. Érmihályfalván most például ezeknek az embereknek a bőrén próbál spórolni az önkormányzat.
Az érmelléki kisvárosban nyolcvan ilyen főállású beteggondozó van, akik bár már 2024 februárját írjuk, még mindig nem kapták meg a 2023-as évre nekik járó szabadságpénzt. Ez nagyjából fejenként nettó 2500 lejt jelent, ami az önkormányzatnak körülbelül 4000 lejes költség személyenként, hiszen az adókat és illetékeket is ki kell fizetni, mint minden munkaadónak alkalmazottja után. Hangsúlyozzuk, hogy az önkormányzatok a román állam által biztosított forrásból fizetik ezeket az embereket, és előfordul, hogy az állami utalások késnek, bár értesüléseink szerint éppen a szomszédos községekben, melyek jóval kisebb összegekből gazdálkodhatnak mint Érmihályfalva, már kifizették ezeket a juttatásokat. Ezzel szemben Érmihályfalván forráshiányra hivatkozva nem fizették ki a főállású szociális gondozók szabadságpénzét, holott már régen meg kellett volna kapniuk azt. Az érintettek még tavaly decemberben közös beadványban kérték az önkormányzattól a nekik járó összegek kifizetését, de a „néptanács” még csak válaszra sem méltatta őket. A kétségbeesett emberek Czeglédi Júliához, az EMSZ önkormányzati képviselőjéhez fordultak segítségért, aki az önkormányzat rendes ülésén kérte számon a kifizetések elmaradását Karsai Attila megbízott polgármestertől. A válasz most is csak forráshiányra való hivatkozás volt, és arra a kérdésre mikor kapják meg az emberek a nekik járó pénzeket, a „talán májusban” volt a válasz.
Később az EMSZ önkormányzati képviselője megtudta, hogy a városháza alkalmazottai sorra hívják telefonon az érintett embereket, és arra igyekszenek rávenni őket, hogy írjanak alá egy olyan papírt, melyben tudomásul veszik, hogy majd csak idén júniusban (!) kapják meg a nekik már tavaly járó pénzt.
Fontos tudni, hogy itt nem munkakerülő, a szociális hálón élősködő személyekről van szó, hanem olyan emberekről, akik súlyosan beteg, sokszor teljesen magatehetetlen embereket gondoznak a nap huszonnégy órájában, a hét mind a hét napján, és nincs más jövedelmi forrásuk, csak amit az állam biztosít nekik. Úgy látszik ez a szempont Érmihályfalva vezetőit nem érdekli, és a kisujjuk mögé bújva, forráshiányra hivatkozva próbálnak a felelősségtől szabadulni. Akárhonnan is nézzük a dolgot, rendkívül lesújtó, és szégyenletes, hogy a városi rangot büszkén viselő Érmihályfalva vezetése nem talál forrást a legkiszolgáltatottabb polgárai számára jogosan járó jövedelmek kifizetésére, ugyanakkor más célokra ugyancsak bőkezű támogatásokat oszt szét.
Érdemes a 2023-ban beadott támogatási kérelmek nyomán megítélt összegeket szemügyre venni, és elgondolkodni azon, mennyire előrelátó, jó településgazda az, aki éppen a legkiszolgátatottabbakról feledkezik meg a költségvetésbe foglalt összegek osztogatása során. Ez persze nem azt jelenti, hogy semmilyen más támogatási kérést nem kell teljesíteni, de a beteg emberek létfenntartása talán van olyan fontos, mint mondjuk a politikai önfényezésre használt Nyíló Akác fesztivál…
K. Sz. I.
