Életem legnagyobb megtiszteltetésének tartom az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetének felkérését a polgármesteri tisztség jelölésre. Hosszasan gondolkodtam azon, hogy méltó vagyok-e rá és hogy eleget tudok-e tenni a feladatnak. Fontos volt az a kérdés is, hogy ha én lennék a város polgármestere, mit tehetnék a városért és a benne élő polgárokért, az iskoláért, azért, hogy ismét értéke legyen a becsületes munkának és a megszerzett tudásnak és azért, hogy a gyermekeink ne más országokban, hanem itthon vigyék tovább azt, amit mi elkezdtünk. Arra is gondoltam, hogy ha az igaz emberek még a régi nehéz időkben is megmaradtak becsületeseknek és emberségeseknek, miért ne sikerülne ez ma is? Miért ne kaphatnának a mi gyerekeink is egy olyan neveltetést, mint annak idején mi kaptunk? Miért ne kaphatna ismét szót és megbecsülést az igazi értelmiségi módon gondolkodó ember, aki nemcsak a sajtóban tálalt szövegeket ismételgeti, hanem látja a mögöttük meghúzódó valóságot…?
Korábbi cikkeink: