A döglött macska mindig odaát van
Négy esztendővel ezelőtt, amikor a Néppárt alig fél éves politikai szervezetként elérte az országos fél százalékot, az akkor több mint két évtizedes múltra visszatekintő tulipános párt „megdolgozó” emberei nem győzték lejáratni, hangulatot kelteni körülötte. A fél éves párt fél százaléka miatt.
Az idei helyhatósági választásokon, amikor már négy és fél éves lett a „rettegett alternatíva”, az Érmelléken, valamint a Berettyó mentén minden eszközt bevetettek ellenük, hogy lehetőleg lélegzethez se jussanak. Mindezek dacára a szervezet megtartotta addigi fél százalékát, bár szó, ami szó, nem tudott hozzátenni semmit. Nem tudta gyarapítani szavazótáborát abban a közegben, amelyben a mindenkori baloldal, beleértve az RMDSZ-t is, úgy tönkretette a politikum hitelét, hogy Erdély-szerte a szavazópolgár már annyira se méltatta egyiket sem, hogy felöltse ünneplő ruháját és éljen választói jogával.
Ennek dacára a „győztesek” döglött macskaként lökik át a maguk kudarcát a renitens magyar pártok udvarába.
Meggyőződésem, nem a polgári oldalnak kell menteni a mundér becsületét, nekik nincs miért magyarázkodni, még akkor sem, ha teljesíthettek volna jobban is. Mosakodni annak kell, aki szavazatokat, s emiatt önkormányzati helyeket, polgármesteri székeket veszített a pártvezetők egyre-másra napvilágot látó korrupciós ügyletei miatt. Mindegy ki vette el tőlük a szavazatot. Tény, hogy elvették, elvehették, és annak oka van.
Nem lehet a végtelenségig meglovagolni azt az ócska szlogent, hogy aki nem kommunista, az megosztó. Mert ezredik alkalommal is ki kell mondani: az RMDSZ a magyar összetartás égisze alatt egy kommunista, egyeduralomra hajazó párt, ráadásul hol szövetség, hol érdekképviselet, hol magyar, hol pedig magyarul beszélő román párt képében tetszeleg – vezetői érdekeinek függvényében. Mondom ezeket annak ismeretében, hogy több bihari településen nem egy olyan polgármester vagy önkormányzati képviselő élősködik ma is az emberek jóindulatán, aki ’89 előtt KISZ- és pártgyűléseken kért szankciókat és tett kiközösítési javaslatokat több olyan munkatársa fejére, akik közül sokan még ma is szembejönnek vele az utcán. És ma sem tudott kivetkőzni ebből a szerepéből. Ezek az olcsó figurák az elmúlt 26 esztendőben semmit sem változtak, mi több, pártjuk csúcsvezetői is szinte ugyanazok maradtak, mert ez volt a szokás a Ceauşescu érában. Azokat pedig, akik nem akarnak egyengondolkodni, nemzetárulóknak nevezik (értsd: a párt egyeduralmának aláaknázása), ahelyett, hogy azon elmélkednének, hogyan termelték ki magukból ezt a visszasorolni nem akaró réteget.
Furcsa megítélése ez a dolgoknak. Főleg egy olyan politikai alakulattól, amely már 1993-ban olyan paktumot kötött a magyarok megzabolázására (Neptun), amelyet a történelem még sokáig számon fog tartani. És mindenki előtt világos, mit kaptak cserébe.
Nyilvánvaló tehát, a döglött macska mindig odaát van. Csak az a kérdés, éppen hol bűzlik jobban.
Sütő Éva
