Meghalt a király, éljen a király!
Valamelyest feldobva az „uborkaszezont” adja hírül a sajtó, hogy távozott a Bihar megyei kiskirály, az RMDSZ elnöke, Kiss Sándor. Van, akiknek ez szívügye, kedves sorstársaim, másoknak meg csak amolyan hír a sok közül. Annak okán is, hogy tudjuk semmi változást nem jelent, nem hoz a megyei magyarság életében a lemondás. Egy zsebpolitikussal kevesebb, de tudjuk „van másik”! Fütyülő, síp, dob, tárogató, riogató. Menetelést, vonulgatást, kislépéseket igazító. Van másik és mások. Ifjú farkas, koncra, leejtett-odavetett csalira éhesebb. Gyorsan reagáló, jobb lábú, parancsra hamarabb ugró, készségesebben hajbókoló, simulékony.
Elment, nem dicsfénnyel, glóriával övezve, lehet nem is arra törekedett, célját elérte. Beállított, elállított, kiállított, kidobott, adást zavart, vételt igazított. A hiba mindig a más, a vevő készülékében volt! Nem hazudtolta meg önmagát, haladt a korral. A szabad piacon adott és vett, lecserélt és kicserélt számára hasznavehetetlen, zavaró alkatrészeket. Hogy lejárt az Orion, a Sirius, a Videoton márka hát céget és cégért váltott, a felfutó RMDSZ-t bütykölte meg. Jól menő üzletté tette, felismerve, hogy a „Made in magyar” védjegy alatt szinte mindenki megvehető, eladható, lesugározható. És lám, dőlt a lové, a lé, hozta a szavazat, vagy éppenséggel a szavazatot. Falusi, kis maguk számára is elveszettek, céltalanok, tudatlanok járultak hozzá kis simogatásért, dörgölődtek elismerésért a sikerhez. Tanítók, tanárok, értelmiségiek, papok előszobáztak pénzért, támogatásért. Tanítványai körberajongták, de mint az lenni szokott, eljött az idő és felülmúlták mesterüket. Cselvetésben, csalárdságban, és nem utolsó sorban, gátlástalan céltudatosságban. Eljött az idő, hogy már a román üzlet és biznisztársak sem segíthetnek. Nem mintha nem akarnának, de a maffiában tudjuk nincs emberség és kímélet.
Kikiáltották: meghalt a király, éljen a király! Mi változik? Tudjuk a történelemből, hogy semmi. A viszonyok, a célok maradnak. A cím, a helyzet, a körülmények feljogosítanak, és egyben köteleznek is. Lehet, most még több lesz a kiskirály, a hamis, hazug próféta. Ám ők is meg kell feleljenek Románia céljainak, a román politikum elvárásainak, pénzadó gazdáiknak. Másképp nincs konc, nincs alamizsna, üres marad a zseb. „Harc az élet”! Harc nélkül – övéik ellen – nincs kegy, nincs pénz, jól megtanulták ezt a tanítványok, már mutogatják is körmeiket. A nép nem változik, nem is fog. Király kell tehát neki, ha kicsi, ha nagy, nem a súly számít. Tehetség az ámításra, a megvezetésre. Éljen a nép és kiskirályai, a nemzet már szinte úgyis halott.
Gábor Ferenc
Köröstárkány
