Jakó Jolán érmihályfalvi óvónőt a helybeliek nemcsak hivatása miatt szeretik és tisztelik, neve egyre inkább ismeretségnek és elismertségnek örvend díszes-míves mézeskalács figurái kapcsán is. Kedves Joli, néhány kérdés fogalmazódott meg bennem hagyományápoló munkáiddal kapcsolatban, szeretném ezeket feltenni, és bizonyára olvasóink is örülnének, ha, beavatnád őket néhány szakmai titokba. Mióta csinálod, mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Válaszúton mézeskalácsoztam először a debreceni Radics Lászlóval. Ez 2009 novemberében volt, ő mutatta meg az alapokat, aztán mikor hazajöttem csináltuk az oviban kolléganőkkel, szülőkkel, a gyerekekkel, karácsonyra ajándékba, egyre többet csináltam és egy kicsit mindig szebbek lettek.
Vannak-e korlátai ennek a művészetnek? Mi okozza a legnagyobb nehézséget? Látsz-e benne üzleti lehetőséget, jövedelem-kiegészítésre alkalmas-e, netán meg is lehet élni belőle?
Nem inkább határokra gondoltál? Mert az nincs, eszméletlen mi mindenre fel lehet használni. Vannak még technikai problémák, nem minden mintának tudom a tökéletes kivitelezését, de minden darab egy kicsit szebb lesz. Üzleti lehetőséget mindenképpen látok benne, mivel igény van rá és a környéken nemigen foglalkozik vele senki. Szerintem meg is lehetne belőle élni, ha komolyan foglalkoznék vele.
A hagyományok ápolása a fontosabb, vagy pedig új lehetőségek, új megjelenési formák bevezetése? Van-e átjárás más rokonszakmák irányába? Gondolok itt a marcipánművészetre, vagy pedig a Kopcsik Lajos féle cukortésztára.
Hagyomány olyan értelemben, mint ami Debrecenben hagyományos volt a cifra mézeskalács, én azt nemigen csinálom, de olyan értelemben hagyományőrző, hogy általában valamilyen kézimunka-motívum szerepel a mézeseken. Hello Kitty és társai nem szerepelnek a munkáim között. Én valódi mézestésztával és hagyományos módszerrel készítem a mézeseket. Vannak új technikák és adalékanyagok, amivel rugalmas csipkét lehet cukormázból csinálni és az úgy néz ki a mézesen, mint valami finom csipke, de én ezt nem próbáltam és szerintem nem is fogom. Igyekszem elkerülni a giccses dolgokat.
Ez nagyon helyes. Bár ha megvizsgáljuk a hagyományos (100 évvel ezelőtti) vásári mézeskalácsot, mézeskalácshuszár, tükrös szív és társai igencsak súrolják a giccs határát.
Éppen ezért nem szeretem ezeket, azzal a ráragasztott papírarccal nagyon érdekesek, Radiccsal láttam egy riportot, azt mondta, hogy még mindig van az após által rendelt nyomtatott huszárarcokból, ő is azt használja, képzeld mennyi lehetett belőlük!
Bár az is igaz, hogy maga a szakma jellege miatt nem igazán lehet eltávolodni ezektől a jelenségektől. Nyilván a mézeskalács-masszát nem arra találták ki, hogy festményt vagy szobrot formázzon belőle az alkotója, hiszen eredetileg fogyasztási cikkről volt szó, azaz meg lehetett enni. A Te alkotásaid is ehetőek, vagy már inkább dísznek készülnek?
Elméletileg mind ehető, de a nagyobb darabokat, amelyekre sok munkát teszek, egy keményebb tésztából csinálom, hogy ne deformálódjon, és minél tovább szép maradjon, de ezek csak a 20 cm-esek, a kisebbek abszolút ehetőek, bár nem sokan eszik meg.
Gondolom, hogy mint pedagógus, fontosnak tartod az utánpótlás-nevelést is. Foglalkozol-e gyerekek rendszeres betanításával?
Az oviban szoktunk a gyerekekkel mézesezni, ők az utánpótlás.
És az utolsó kérdés: Mit gondolsz még fontosnak elmondani ezzel a gyönyörű kézműves alkotómunkával kapcsolatban?
Ami a legfontosabb, hogy nagy örömöm telik benne, most már ott tartok, hogy mindig van nyers tésztám, és csak úgy a magam szórakozására csinálok valamit, de mindig gazdára talál. Tegnap rendeltem formákat Magyarországról, és megszólított egy hölgy a facebookon, azt írta, annál a cégnél dolgozik, ahonnan a formákat rendeltem, megnézte a mézeseimet, gratulál, nagyon szépek, és örül neki, hogy jó kezekbe kerülnek az általuk forgalmazott kiszúrók. Hát az ilyen történések felvillanyozzák a napomat és megerősítenek abban, hogy jó, amit csinálok.
Igen, ezek nagyon stimuláló dolgok. Jó dolog, hogy ennyi örömöt találsz ebben a munkában. Köszönöm szépen az interjút, és kívánok további sikereket!
id. Szilágyi Hubart Ferenc
2014 Február 25
