Színvallás
Mindannyiunkkal megtörtént már, kedves sorstársaim, hogy valamilyen okból kifolyólag színt kellett vallani. Vállalnunk kellett meggyőződésünket, elveinket kellemetlennek, ellenségesnek ismert környezetben is. Legtöbbször ez azt jelentette, jelenti, hogy kimondjuk a kendőzetlen igazságot, valóságot, illetve megtagadjuk a helytelent, a gazságot, a tisztességtelent, még annak árán is, ha ebből adott helyen, adott pillanatban, vagy hosszútávon csak hátrányunk származhat. Az is megeshet, hogy alkalomadtán a többség által szentesített aljasságtól, alávalóságtól kell elhatárolódni. Persze mindehhez kellő gerinc, akarat, önbecsülés szükségeltetik.
Történt, hogy még annak idején a tárkányi atrocitások áldozatainak emelendő emlékmű engedélyeztetése kapcsán, már csak egy aláírásra volt szükség. Az aláírás gazdája, tulajdonosa (román intézmény vezetője), tudatába lévén mit kérek tőle, nagyon sokszor megjáratott, utaztatott, szóval húzta az időt, ahogyan csak tudta, ódázva, kerülve a színvallást, talán abban bízva, hogy a fásultság, a fáradtság, a céltalan, eredménytelen időhúzás egyszer csak lezárja a kettőnk között folyó hercehurcát.
Nem így történt. Végül ő kezdeményezte a színvallást: tudom-e én, hogy a magyarok is követtek el atrocitásokat a háború idején? Igen, mondtam, tudom, de én azokkal, akik ártatlanokat öltek, közösséget nem vállalok! Ha Ön gyilkosokkal, akik Tárkányban ártatlan civileket öltek, vállal közösséget, ne írja alá az engedélyeztetést, de ha nem, akkor kérem, írja alá!
Színt vallott. Aláírta az emlékmű építési engedélyét.
Látom az RMDSZ kampányban tiszteletet, méltóságot követelő helyzetben lévő, becsületben megőszült emberek vállalnak, hozzájuk nem méltó szerepet. Megkérdezném őket: közösséget vállalnak-e a szervezet megyei, illetve országos tevékenységével, Szabó Ödön és társai magyarellenes uszításaival, megosztó ténykedésével? Van-e bennük annyi méltóság, mint abban a román emberben, akinek volt ereje felülkerekedni a rosszon, a gonoszon, az elítélendőn?
Egyszer minden ember életében eljön a színvallás ideje, előbb vagy utóbb. Ha nem lesz ereje önmaga tükre elé állni, meglehet gyermekeinek, unokáinak kell majd színt vallania: kivel vállalt közösséget és miért?
Gábor Ferenc, Köröstárkány
